Egy hét kultúra 2021/40.

  • Narancs
  • 2021. október 6.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

NŐK Tiziano és kortársai (többek közt Palma Vecchio, Lorenzo Lotto, Paris Bordone, Jacopo Tintoretto és Paolo Veronese) nőábrázolását állítja a középpontba a bécsi Kunsthistorisches Museum nagy őszi tárlata. A kiállítást Tizians Frauenbild: Schönheit – Liebe – Poesie címen október 5-én nyitották meg. A válogatással a múzeum célja megmutatni, hogy a 16. századi velencei festészet hogyan viszonyult a nőkhöz mint művészeti témához, hogy milyen motívumokkal és milyen társadalmi szerepekben jelenítették meg képeiken az alkotók a nőalakokat. A válogatásból megismerhetjük a női portrék fejlődését, a szerelmespárok ábrázolásmódjának mikéntjét, a mitológiai nőalakok megjelenését, emellett a tárlat olyan egyéb izgalmas témákra is rámutat, mint az írással foglalkozó nők megjelenése az olasz reneszánsz festészetében. A január 16-ig nyitva tartó tárlat honlapja (tiziansfrauenbild.khm.at) is rengeteg látnivalóval és információval szolgál azok számára, akik nem tudják a helyszínen megtekinteni.

 

ABSZTRAKT Most csak Debrecenig kell menni ahhoz, hogy kicsit Párizsban érezhessük magunkat. A Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban ugyanis a világhírű nonfiguratív csoportosulás, az Abstraction-Création legnagyobb művészei­nek alkotásait mutatják be. A Párizsi absztraktok. Abstraction-Création. Kandinszkij, Hélion, Calder, Moholy-Nagy… címen futó kiállítást október 3-án nyitották meg, és egészen január 30-ig várja az érdeklődőket. A tárlat azért is különleges, mert az 1930-as években közel száz művészt összefogó csoport alkotásait legutóbb fél évszázada mutatták be egymás kontextusában, ezúttal ráadásul nemcsak újraegyesítve, hanem a kurátor, Mészáros Flóra művészettörténész nemzetközileg elismert kutatásainak új eredményeit is bemutatva. A többségében külföldi gyűjteményekből, például a Centre Pompidou-ból érkező közel 100 művet felvonultató tárlat Vaszilij Kandinszkij, Jean Hélion, Alexander Calder, Auguste Herbin, František Kupka és Jean Arp mellett olyan magyar alkotók képeit is a világhírű avantgárd vonalába emelve mutatja meg, mint Moholy-Nagy László, Alfred Reth, Étienne Beöthy, Tihanyi Lajos és Martyn Ferenc. (A kiállításról részletesen a következő lapszámunkban írunk majd.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.