NOBEL-DÍJ A Nobel-díjak kihirdetésének szokásos menetrendje szerint elsőként az orvosi és fiziológiai kutatások díjazottjait jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. Az idén az amerikai David Julius és a libanoni, örmény származású (jó ideje szintén az Egyesült Államokban élő) Ardem Patapoutian részesült a díjban az érzékelés és az idegpályák kapcsolatának, ezen belül a hőmérséklet érzékelése és a tapintás során kulcsfontosságú receptorok felfedezéséért. David Julius egy mindannyiunk számára jól ismert vegyületet, az erőspaprika-félékben, csiliben előforduló, a csípős érzetért felelős kapszaicint használta arra, hogy azonosítsa a bőr idegvégződésein található szenzort, amely tipikusan a hőt érzékeli. Patapoutian nyomásra érzékeny sejtek vizsgálata révén fedezte fel az ingereket érzékelő szenzorok egy új típusát, amely a bőrön és belső szerveken jelentkező mechanikai stimulusokra reagál. A Nobel-bizottság értékelése szerint ezek a felfedezések igazi tudományos áttörést hoztak, és egész sor olyan kutatási programot indítottak be, amelyek révén immár sokkal jobban értjük, hogyan is érzékeli idegrendszerünk a meleget, a hideget és a mechanikai ingereket.
SZODOMA A Tunguszka-eseményt okozónál is nagyobb bolida (tűzgömb), azaz még a légkörben felrobbanó kisebb méretű aszteroida okozhatta Tall el-Hammam, egy a Jordán folyó völgyében (a Holt-tengertől északra, Jerikótól keletre, a mai Jordániában) található, egykor falakkal körülvett bronzkori település pusztulását – állítja egy nemzetközi régészcsoport. A Scientific Reportsban publikált tanulmány szerint az esemény túlélői által továbbhagyományozott, kezdetben orális tradíció alakult át a Biblia lapjain Szodoma és Gomorra pusztulásáról szóló történetté, de ezt a katasztrófát őrzi az Ótestamentumban Józsué könyve is a Jerikó égéséről szóló elbeszélésben. A régészek Tall al-Hammam 2006 óta 15 ásatási szezonon át tartó feltárása során a szokásos (általában háborúk vagy földrengés során elpusztult) településmaradványoknál megszokott törmelékek mellett meglehetősen különös, igen magas hőmérsékletről tanúskodó leletekre is akadtak. Így cserépdarabokra, amelyek felülete nem csupán megolvadt, de üvegessé is vált, néhol még a megkövült buborékok is felfedezhetők, ami azt mutatja, hogy a megolvadt kerámia forrni kezdett. Hasonló, olvadásra és forrásra utaló nyomokat találtak továbbá vályogtéglák, de vakolatként használt agyag, illetve a tetőcserepek töredékein is. A kutatók ebben a jelentős kozmikus eredetű légköri robbanás, illetve az ez által kiváltott forró lökéshullám nyomait sejtik, amely igen magasra, akár 2000 Celsius-fok fölé emelte a robbanás környezetében a levegő hőmérsékletét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
