Egy hét kultúra 2021/41.

  • Narancs
  • 2021. október 13.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

NOBEL Abdulrazak Gurnah tanzániai születésű regényíró nyerte el a 2021-es irodalmi Nobel-díjat. A szuahéli anyanyelvű, de angol nyelven alkotó Gurnah 1948-ban született, gyerekkorát Zanzibáron töltötte, majd az 1960-as évek végén menekültként került Angliába, ahol az angol és posztkoloniális irodalom professzora lett. Művei elsősorban a kolonizáció hatásait és az afrikai bevándorlók történeteit állítják középpontba. Tíz regénye és több elbeszélése közül kiemelkedik negyedik könyve, az 1994-es Paradise, amely meghozta számára az elismertséget. A regény a tizenkét éves Yusuf történetét követi, akit apja adósságainak törlesztéseként eladni kényszerül, így Kelet-Afrika városi világába kerül, ahol meg kell találnia az eligazodás lehetőségeit a muszlim fekete-afrikaiak, a keresztény misszionáriusok és az indiai szubkontinensről származók különleges társadalmi hierarchiájában. Legutóbbi regénye, a 2020-ban megjelent Afterlife a 19. század végi német gyarmatosítás ritkán tematizált, kegyetlen világát idézi meg. A Svéd Akadémia közleménye szerint a szerzőt „a gyarmatosítás hatásainak megalkuvás nélküli és együtt érző bemutatásáért” díjazták.

 

GYŰJTEMÉNY André Kertész (1894–1985) fényképeinek több mint ezerdarabos gyűjteményét vásárolta meg a magyar állam. A Magyar Nemzeti Múzeumba kerülő gyűjtemény fő részét Kertész 1925-ös emigrációja előtti, magyarországi felvételeinek kontaktmásolatai, illetve vintázs kópiái képezik. A világszerte ismert fotóművész 1925-ben Budapestről Párizsba költözött, 1936-ban pedig a fenyegető nácizmus miatt New Yorkba települt át. Fényképeit és fotóriportjait a világ legismertebb nemzetközi folyóirataiban közölték, majd a legnevesebb intézmények állították ki. Az Egyesült Államokból ládákban érkező 1136 képet tartalmazó anyag fontos forrás ahhoz, hogy teljesebb képet kaphassunk André Kertész pályájának indulásáról, személyes kapcsolatainak hálójáról, családi és baráti viszonyairól is. A gyűjteményt előbb katalogizálják és digitalizálják, kiállítást 2022-ben terveznek belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.