Egy hét kultúra 2023/15.

  • Narancs
  • 2023. április 12.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

EMLÉKEZET + POLITIKA Lima ultrakonzervatív polgármestere bezáratta az emlékezet, a tolerancia és a társadalmi befogadás helye (LUM) néven ismert múzeumot, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy fórumot teremtsen Peru véres történelmének feldolgozásához, az ellentétek elsimításához. A perui kulturális minisztérium által üzemeltetett intézmény 2015-ben nyílt meg, és évente mintegy 60 ezer látogatót fogadott. Rafael López Aliaga, a város polgármestere és a szélsőjobboldali Renovación Nacional nevű párt alapítója a megnyitó óta hangos ellenlábasa a múzeumnak, amely szerinte „hamis narratívát” hirdet az országban a nyolcvanas–kilencvenes években dúló, több mint 70 ezer ember életét követelő belső konfliktussal kapcsolatban. A hivatalos indoklás szerint az intézmény nem tett eleget a biztonsági előírásoknak, a döntés ellen tiltakozó emberi jogi aktivisták szerint azonban a bezárás a fegyveres erők által elkövetett tömeggyilkosságok eltussolására tett újabb kísérlet.

 

KONCERT + FELVÉTEL A BBC Radio 4 Front Row című műsorában mutatták be a Beatles legkorábbi ismert angliai koncertfelvételét, amelyet egy iskolás fiú készített hatvan évvel ezelőtt. A magnófelvételt 1963. április 4-én a tizenöt éves John Bloomfield rögzítette a buckinghamshire-i Stowe bentlakásos iskolában, amikor az együttes az intézmény színháztermében lépett fel. A korábban még soha be nem mutatott felvétel létezésére az iskolai koncert évfordulójának apropóján készített rádióműsorban derült fény, amikor az immár hetvenes éveiben járó Bloomfield elárulta, annak idején az egész fellépést rögzítette, a zenekar tagjai pedig még a kollégiumi szobáját is megnézték. A buckinghamshire-i koncert előtt alig néhány héttel jelent meg a Beatles első nagylemeze, amelynek címadó dala, a Please Please Me is elhangozott aznap este. Mark Lewisohn Beatles-történész szerint a felvétel gyakorlatilag a semmiből bukkant elő, és már csak azért is különleges, mert az együttest a világhírnév felé vezető út elején hallhatjuk rajta.

 

NYITOTT KAPUK Május második hét­végéjén 150 éves épületek nyílnak meg a Budapest100 program keretében. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) építészeti és kulturális fesztiválja 2011 óta hozza össze minden évben a lakóközösségeket és a városlakókat a nyitott házak hétvégéjén. A város­egyesítés évfordulójának alkalmából 150 éves épületek lakóközösségeit szólították meg, amelyek közül ötven csatlakozik az idei programhoz. A nyitott házakon keresztül nemcsak az elmúlt másfél évszázad alatt ott lakók történeteit, hanem a város­egyesítés korának társadalmi és kulturális sokszínűségét is megismerhetik az érdeklődők. A rendezvény első napjára (május 11.) Városvariációk címmel a szervezők közösségi művészeti pályázatot is hirdettek, három kategóriában várják a műveket: városi hangok rövid felvételeit, a város jellegzetes színeit bemutató fotókat, valamint izgalmas történeteket. A beérkezett anyagokból felkért művészek bevonásával valósul meg Budapest születésnapi ajándéka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.