MÉREG Két, egyaránt a légyvadászfélék családjába (Pachycephalidae) tartozó madárfaj kültakarójában is mérget találtak dán kutatók új-guineai kutatóexpedíciójuk nyomán, majd a mérgekkel szembeni tolerancia kialakulásának molekuláris szintű adaptációs mechanizmusát is azonosították: felfedezésükről a Molecular Ecology folyóirat számolt be. Az eredetileg még 1871-ben leírt Pachycephala schlegelii és az 1894-ben azonosított Aleadryas rufinucha egyaránt a tollazatában hordozza a hatásos idegméregként funkcionáló batrachotoxin alkaloidot, amelyet a táplálékukkal vesznek magukhoz, majd kültakarójukban tárolnak. Mindez természetesen csakis úgy lehetséges, hogy ezek a madarak ellenállók a más gerincesekre végzetes hatású (például az újvilági nyílméregbékák által hordozott) neurotoxinnal szemben, amit genomikai adaptáció tesz lehetővé. A dán kutatók azonosították azt a gént (SCN4A), amelyet számos mutációval együtt hordoznak a mérgező trópusi madarak: úgy tűnik, ezen alapult az idővel a méregtűrő egyedek dominanciáját hozó pozitív szelekciós mechanizmus.
ELEFÁNT Különleges kommunikációs formaként használják az afrikai elefántok (Loxodonta africana) rendkívül kifinomult szaglásukat: a Scientific Reportsban egy tanulmányban hivatkozott kutatás során 113 afrikai elefántpéldánytól gyűjtöttek a fej különböző régióiról, illetve a genitáliák környékéről származó mintákat, s vetették alá ezeket szemiokémiai (azaz jelzőfunkcióval rendelkező anyagok kibocsátását célzó) vizsgálatoknak. Eközben genetikai vizsgálatokkal tisztázták az elefántok egymással való rokonságát is. A kutatók szerint az egyes példányok egyedi szagprofillal rendelkeznek, míg az életkorra vonatkozó információkat a halántékmirigyekben és a szájüregben termelődő váladékok kódolják, füleik mozgatásával pedig szaginformációkkal látják el fajtársaikat. A kutatás eredményeként sikerült azonosítani egyfajta csoporttagságot, amely fontos faktorként képes megmagyarázni a szociális csoportok közötti kémiai különbségeket. A kutatók olyan zsírsavakat is azonosítottak a halántékmirigyekből, a szájüregből és a genitális régióból származó váladékokban, amelyek arra utalnak, hogy az afrikai elefántok csoportszagának kialakulásához a bélmikrobióma bakteriális elemei is hozzájárulnak.
KVANTUM Sajátos hibákat tartalmazó gyémánt nanostruktúrák segítségével, a korábban előfordult hibákat részben kiküszöbölve állított elő és detektált egyedi, stabil frekvenciával rendelkező fotonokat egy kutatócsoport. Kvantumfényforrás gyanánt a gyémántban szennyeződésként előforduló, a kristályrácsba beépülő atomos nitrogén miatt kialakuló hibaközpontok (NV-centrumok) szolgáltak. A Physical Review X folyóiratban megjelent beszámolójuk alapján a tudósok eme áttörésükkel egy lépéssel közelebb jutottak a kvantum-internet létrehozásához – ez egy olyan reménybeli hálózat, amely a kvantummechanika törvényein alapuló környezetben tenné lehetővé az információcserét. Az adatokat a hagyományos bináris kód helyett kvantumbitek (qubit) formájában közvetíti – ilyen kvantumbitek lehetnek a kristályszerkezetben előforduló hibák, amelyek egyedi fénykvantumokat bocsátanak ki. Ráadásul ezek a fotonok optikai kábelen összegyűjthetők és továbbíthatók. Ahhoz, hogy garantálni tudják azt is, hogy a keletkező fotonok azonos „színűek” – azaz frekvenciájúak – legyenek, segítségükre volt egy új gyártási technológia, amelynek segítségével az emberi hajszálnál ezerszer vékonyabb gyémánt nanostruktúrákat állítottak elő. A módszernek köszönhetően sikerült lecsökkenteni az elektronok okozta átviteli zajt, ennek nyomán akár ezerszeresére is gyorsulhat az elszigetelt kvantumrendszerek közötti kommunikáció.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
