Egy hét kultúra 2023/22.

  • Narancs
  • 2023. május 31.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

ARANY PÁLMA A 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrije Justine Triet francia rendezőnő Anatomie d’une chute (Egy zuhanás anatómiája) című filmjének ítélte az Arany Pálmát. A 44 éves rendező a harmadik nő, aki átvehette a fődíjat a világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjén. A zsűri nagydíját a brit Jonathan Glazer rendezése nyerte el. Az auschwitzi haláltábor parancsnokának és családjának mindennapjairól szóló The Zone of Interest a május 19-én elhunyt brit író, Martin Amis azonos című, 2014-ben megjelent regénye alapján készült. A fesztivált záró, május 27-i díjátadón magyar siker is született: a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát Buda Flóra Anna francia–magyar koprodukcióban készült 27 című animációs filmje kapta. Az elismerést Enyedi Ildikó, a rövidfilmeket és a filmfőiskolák legjobbjait felvonultató válogatás zsűrielnöke adta át. A cannes-i bemutatót követően a 27 – amelynek filmtervét egyébként háromszor utasította vissza a Nemzeti Filmintézet – júniusban a világ egyik legrangosabb animációs filmfesztiválján, Annecyben is megmérettetik. A hazai nézők még ezt megelőzően, a június 1–7. közötti Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon láthatják az alkotást.

JELMEZ A német rendőrség bűnügyi nyomozást indított, miután Roger Waters, a Pink Floyd társalapítója egy náci egyenruhát idéző jelmezben lépett színpadra május 17-i berlini koncertjén. Waters a zenekar The Wall (1979) című lemezét összefogó kerettörténet főszereplőjét jelenítette meg, aki hallucinációi során egy ponton fasiszta diktátornak képzeli magát. A rendőrség szóvivője szerint a zenész által viselt fekete bőrkabát és a horogkereszt helyett két keresztbe tett kalapácsot ábrázoló piros karszalag kontextusa alkalmasnak tekinthető a náci rezsim erőszakos és önkényes uralmának dicsőítésére vagy legitimálására, ezáltal pedig a köznyugalom megzavarására. Waters visszautasította a jelmezzel kapcsolatos vádakat. Korábban a helyi zsidó és civil szervezetek kérésére turnéjának müncheni, kölni és frankfurti koncertjeinek megtartását is megpróbálták megakadályozni, mindenhol sikertelenül, azonban több helyszínen is tiltakozások előzték meg a zenész fellépését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.