Egy hét kultúra 2023/46.

  • Narancs
  • 2023. november 15.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

GONCOURT-DÍJ Jean-Baptiste Andrea Veiller sur elle (Őrködni felette) című regénye kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a ­Goncourt-díjat. Az Olaszországban játszótó történet az első világháborútól kezdődően mutatja be a fasizmus térnyerését, majd bukását, miközben az egészen az 1980-as évekig érő cselekmény egy szerelmi szálon keresztül a feminizmus és a művészet kérdéseire is reflektál. Az 52 éves szerző – aki ­sikeres filmrendezői és forgatókönyvírói karrierjét hátrahagyva, néhány éve fordult az irodalom felé – egy francia rádióműsorban nemrég arról beszélt, hogy negyedik regényeként olyan művet szeretett volna írni, amilyent fiatal korában ő maga is szívesen olvasott volna. A Goncourt-díjat 1903 óta adják át, 1914 óta hagyományosan a párizsi Drouant étteremben, egy ebéd keretében. A jelentős marketingértékkel bíró elismerés jelképes, mindössze 10 eurós pénzjutalommal jár, egy szerző pedig csak egyszer kaphatja meg a díjat.

A SZÍNÉSZSZTRÁJK VÉGE A hollywoodi színészcéh (SAG-AFTRA) ­november 8-án előzetes megállapodásra jutott a film- és televízióstúdiókkal, így másnap délben véget ért Hollywood történetének eddigi leghosszabb, 118 napig tartó színészsztrájkja. Az új, három évre szóló megállapodás védelmet ígér az ellen, hogy a stúdiók az emberi szereplők rovására használják a mesterséges intelligenciát, továbbá a juttatások növelését is tartalmazza. Ennek értelmében a juttatások legalább 7 százalékkal emelkednek, ez két százalékponttal haladja meg a forgatókönyvírók (WGA) és a rendezők (DGA) céhe által korábban kiharcolt emelést. A színészszakszervezet tárgyalóbizottsága a stúdiókkal kötött előzetes megállapodást titkos szavazással fogadta el, a mintegy 160 ezer szakszervezeti tag szavazása még hátravan, a sztrájkot azonban már lefújták, a színészek pedig újra munkába álltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.