Egy hét kultúra 2024/27.

  • Narancs
  • 2024. július 3.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

CSÓNAK A június 26. és 30. között megrendezett Glastonbury Festival pénteki napján egy mentőmellényes bábukkal teli gumicsónak jelent meg a közönségben az Idles koncertje közben. Mivel a bristoli punkbanda dalszövegei gyakran reflektálnak a menekült­válságra, fogalmaznak meg kritikát a jobboldali kormánnyal szemben és szólítanak fel empátiára, sokan azt gondolták, hogy egy betervezett látványelemről van szó. Az együttes azonban másnap közölte, nem tudtak az akcióról, és számukra is csak a fellépést követően derült ki, hogy a csónak a világhírű utcai művész, Banksy alkotása volt. A La Manche csatornán átkelni próbáló menekülteknek emléket állító installációt az Idles Danny Nedelko című száma közben adta kézről kézre a tömeg. A dal első két sora: „My blood brother is an immigrant / A beautiful immigrant”. A zenei fesztivál idei kísérőprogramjainak központi tematikája volt a menekültek helyzete, így több, a témával foglalkozó képzőművészeti alkotással is találkozhattak a látogatók.

VISSZASZOLGÁLTATOTT MATISSE Az amszterdami Stedelijk Museum június 25-én jelentette be, hogy visszaad egy Henri Matisse-festményt egy, a náci Németországból elmenekült zsidó textilgyáros örököseinek. A holland restitúciós bizottság döntése szerint Matisse 1920/21-ből származó Odalisque című művét azért kell visszaszolgáltatni Albert Stern jogutódjainak, mert a festmény hajdani tulajdonosváltása „minden valószínűség szerint összefüggésben volt a megszálló erők zsidó lakosság elleni intézkedéseivel”. Az örökösöket képviselő Commission for Looted Art in Europe közleménye szerint a Stern családot 1933-tól Németországban, majd 1937-től Hollandiában is üldözték, ahol megfosztották őket a vagyonuktól. Próbálták elhagyni Európát, 1941-ben a Matisse-képet is a menekülés reményében adták el a Stedelijk Museumnak. Albert Sternt és feleségét végül két különböző koncentrációs táborba deportálták. Albert 1945 januárjában halt meg Laufenben, felesége túlélte a holokausztot, és a háború után az Egyesült Királyságba emigrált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.