Egy hét kultúra 2024/27.

  • Narancs
  • 2024. július 3.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

CSÓNAK A június 26. és 30. között megrendezett Glastonbury Festival pénteki napján egy mentőmellényes bábukkal teli gumicsónak jelent meg a közönségben az Idles koncertje közben. Mivel a bristoli punkbanda dalszövegei gyakran reflektálnak a menekült­válságra, fogalmaznak meg kritikát a jobboldali kormánnyal szemben és szólítanak fel empátiára, sokan azt gondolták, hogy egy betervezett látványelemről van szó. Az együttes azonban másnap közölte, nem tudtak az akcióról, és számukra is csak a fellépést követően derült ki, hogy a csónak a világhírű utcai művész, Banksy alkotása volt. A La Manche csatornán átkelni próbáló menekülteknek emléket állító installációt az Idles Danny Nedelko című száma közben adta kézről kézre a tömeg. A dal első két sora: „My blood brother is an immigrant / A beautiful immigrant”. A zenei fesztivál idei kísérőprogramjainak központi tematikája volt a menekültek helyzete, így több, a témával foglalkozó képzőművészeti alkotással is találkozhattak a látogatók.

VISSZASZOLGÁLTATOTT MATISSE Az amszterdami Stedelijk Museum június 25-én jelentette be, hogy visszaad egy Henri Matisse-festményt egy, a náci Németországból elmenekült zsidó textilgyáros örököseinek. A holland restitúciós bizottság döntése szerint Matisse 1920/21-ből származó Odalisque című művét azért kell visszaszolgáltatni Albert Stern jogutódjainak, mert a festmény hajdani tulajdonosváltása „minden valószínűség szerint összefüggésben volt a megszálló erők zsidó lakosság elleni intézkedéseivel”. Az örökösöket képviselő Commission for Looted Art in Europe közleménye szerint a Stern családot 1933-tól Németországban, majd 1937-től Hollandiában is üldözték, ahol megfosztották őket a vagyonuktól. Próbálták elhagyni Európát, 1941-ben a Matisse-képet is a menekülés reményében adták el a Stedelijk Museumnak. Albert Sternt és feleségét végül két különböző koncentrációs táborba deportálták. Albert 1945 januárjában halt meg Laufenben, felesége túlélte a holokausztot, és a háború után az Egyesült Királyságba emigrált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.