Egy hét kultúra 2024/27.

  • Narancs
  • 2024. július 3.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

CSÓNAK A június 26. és 30. között megrendezett Glastonbury Festival pénteki napján egy mentőmellényes bábukkal teli gumicsónak jelent meg a közönségben az Idles koncertje közben. Mivel a bristoli punkbanda dalszövegei gyakran reflektálnak a menekült­válságra, fogalmaznak meg kritikát a jobboldali kormánnyal szemben és szólítanak fel empátiára, sokan azt gondolták, hogy egy betervezett látványelemről van szó. Az együttes azonban másnap közölte, nem tudtak az akcióról, és számukra is csak a fellépést követően derült ki, hogy a csónak a világhírű utcai művész, Banksy alkotása volt. A La Manche csatornán átkelni próbáló menekülteknek emléket állító installációt az Idles Danny Nedelko című száma közben adta kézről kézre a tömeg. A dal első két sora: „My blood brother is an immigrant / A beautiful immigrant”. A zenei fesztivál idei kísérőprogramjainak központi tematikája volt a menekültek helyzete, így több, a témával foglalkozó képzőművészeti alkotással is találkozhattak a látogatók.

VISSZASZOLGÁLTATOTT MATISSE Az amszterdami Stedelijk Museum június 25-én jelentette be, hogy visszaad egy Henri Matisse-festményt egy, a náci Németországból elmenekült zsidó textilgyáros örököseinek. A holland restitúciós bizottság döntése szerint Matisse 1920/21-ből származó Odalisque című művét azért kell visszaszolgáltatni Albert Stern jogutódjainak, mert a festmény hajdani tulajdonosváltása „minden valószínűség szerint összefüggésben volt a megszálló erők zsidó lakosság elleni intézkedéseivel”. Az örökösöket képviselő Commission for Looted Art in Europe közleménye szerint a Stern családot 1933-tól Németországban, majd 1937-től Hollandiában is üldözték, ahol megfosztották őket a vagyonuktól. Próbálták elhagyni Európát, 1941-ben a Matisse-képet is a menekülés reményében adták el a Stedelijk Museumnak. Albert Sternt és feleségét végül két különböző koncentrációs táborba deportálták. Albert 1945 januárjában halt meg Laufenben, felesége túlélte a holokausztot, és a háború után az Egyesült Királyságba emigrált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.