Egy hét kultúra 2025/28.

  • Narancs
  • 2025. július 9.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

REKORD Új Canaletto-életműrekord született a Christie’s aukciósház Old Masters árverésén Londonban, ahol a 18. századi itáliai festőművész egyik velencei látképe 31,9 millió fontért (mintegy 14,8 milliárd forint) kelt el. Az 1732 körülre datált Velence, a Bucintoro díszgálya visszatérése áldozócsütörtökön című festményért a július 1-jén megrendezett aukción öt licitáló versengett, s az értékét előzetesen 20 millió fontra (9,2 milliárd forintra) becsülték. Az életmű többi darabjához képest viszonylag nagynak számító (86 centiméter magas és 138 centiméter széles) vászon különlegessége, hogy egykor Robert Walpole, Nagy-Britannia első miniszterelnökének tulajdonában volt, ráadásul korábban mindössze kétszer árverezték el, először 1751-ben, néhány évvel Walpole halála után, majd 1993-ban. A mű előző tulajdonosa egyébként ugyanaz a gyűjtő volt, aki a korábbi Canaletto-életműrekordot elérő, a Canal Grandét ábrázoló festményt is értékesítette a Sotheby’s 2005-ös aukcióján.

VILÁGÍTÓTORONY Francia régészek egy csapata június végén huszonkét hatalmas kőtömböt emelt ki a tengerfenékről Egyiptom partjainál, harminc évvel azután, hogy felfedezték az alexandriai (vagy pharoszi) világítótorony maradványaiként azonosított kö­veket. A 70–80 tonnás tömböket egyesével tanulmányozzák és szkennelik, hogy az elmúlt évtizedben már digitalizált több mint száz elemmel együtt elkészítsék belőlük a világítótorony virtuális modelljét. A régészeti feltárást finanszírozó La Fondation Dassault Systèmes közlése szerint a most kiemelt darabok egy eddig ismeretlen kapu részei lehetnek. A „PHAROS” elnevezésű projekt keretében az ásatások mellett a világítótorony ősi ábrázolásait és leírásait is kutatják, az időszámításunk előtti 4. század végétől egészen az építmény 15. század elején bekövetkezett pusztulásáig.

ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁS Először nyílt életmű-kiállítás Budapesten a 125 éve született Rogi André fényképeiből. A párizsi avantgárd magyar származású fotóművészének alkotásai július 2. óta tekinthetők meg a Mai Manó Ház Több fényt, több árnyékot – Rogi André (1900–1970) című, a Bibliotheque nationale de France (BnF) együttműködésével megvalósuló tárlatán. Rogi André – eredeti nevén Klein Józsa Rózsa – férje, André Kertész mellett ismerkedett meg a fotográfiával, majd olyan alkotók közegében dolgozott, mint Dora Maar, Brassaï, Henri Cartier-Bresson vagy Man Ray. Szürrealizmushoz közelítő képi világa és modelljei iránti figyelme kiemelte a kor portréfotósai közül, képeit ráadásul utólag is alakította, retusálta, részleteket emelt ki vagy éppen tüntetett el a negatívokon. Francia­országban máig közismert alkotónak számít, Jean-Claude Lemagny, a BnF fotógyűjteményének vezetője a művész halálának évében vásárolta meg több tucat nagyítást tartalmazó hagyatékát, amely az augusztus 19-ig látogatható kiállítás gerincét adja. A képek többsége korábban soha nem szerepelt nyilvános tárlaton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.