Egy hét kultúra 2025/30.

  • Narancs
  • 2025. július 23.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

TŰZVÉSZ Teljesen leégett a Tomorrowland nagyszínpada július 16-án, két nappal a belgiumi elektronikus zenei fesztivál kezdete előtt. A szervezők közlése szerint senki nem sérült meg a balesetben, a fesztivál központi helyszínéhez tartozó látványos installációkat azonban elpusztították a lángok. A tűz pontos oka egyelőre ismeretlen, bár több szemtanú is pirotechnikai tesztekhez köthető robbanásokról számolt be az incidenst megelőzően. Az esemény szóvivője már a baleset estéjére összehívott sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a történtek ellenére folytatják az előkészületeket és megtartják az idei fesztivált. Ígéretének megfelelően július 18-án délután valóban elstartolt a Tomorrowland 2025-ös kiadása, sikerült ugyanis villámgyorsan felépíteni egy új nagyszínpadot, felhasználva ehhez a Metallica legutóbbi európai turnéjának hang- és fénytechnikáját, amelyet belga sajtóbeszámolók szerint Ausztriából szállítottak a helyszínre, mindössze egyetlen éjszaka alatt. A világ egyik leglátogatottabb elektronikus zenei fesztiváljának számító Tomorrowlandet 2005 óta rendezik az Antwerpenhez közeli Boom városában, az utóbbi években ráadásul már két egymást követő hétvégén várják a bulizókat.

LOPOTT FESTMÉNY Visszakerül az olaszországi Belluno városába az a festmény, amelyet több mint ötven évvel ezelőtt loptak el a Museo civico di Bellunóból. A 16. századból származó, Máriát és a kis Jézus ábrázoló kép a közelmúltig egy norfolki nő birtokában volt, aki sokáig azért nem volt hajlandó megválni az Interpol és az olasz hatóságok által is körözött alkotástól, mert érvelése szerint volt férje jóhiszeműen vásárolta meg azt 1973-ban. A nőt végül egy pro bono alapon dolgozó művészeti ügyvéd – akinek családja egyébként a Bellunót is magába foglaló Veneto tartományból származik – győzte meg arról, hogy akkor cselekszik helyesen, ha visszaszolgáltatja a festményt az olasz városkának. A kérdéses vászon az itáliai reneszánsz festőművész, Antonio Solario munkája, amely 1872-ben került Bellunóba, ahonnan egy évszázaddal később több más műalkotással együtt ellopták, majd Ausztriában értékesítették.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.