VIKING Új bizonyítékot találtak arra, hogy a vikingek már 1000 évvel ezelőtt is járhattak Új-Fundlandon. A Nature-ben megjelent, a Groningeni Egyetem Izotópkutató Intézetének munkatársai által publikált kutatás az egyetlen igazolt észak-amerikai viking régészeti lelőhelyen (L’Anse aux Meadows – Kanada/Új-Fundland) zajló kiterjedt feltárásokra épült. Ezek során számos bizonyíték került elő arról, hogy itt lehetett a viking hajósok állandó bázisa, és innen indultak tovább a déli felfedezőutakra. Az új-fundlandi viking bázis pontos datálásához három faeszköz évgyűrűit vizsgálták meg a kutatók: a kifaragásukhoz szükséges fákat fém vágóéllel rendelkező szekercékkel vágták ki – márpedig fémeszközöket nem használt a környékbeli bennszülött (amerindián) népesség. Az évgyűrűk vizsgálata nyomán a kutatók észlelték a radioaktív szénizotóp (C-14) szintjében mutatkozó ugrást, amelyet a világ más részein is sikerült már azonosítani, és amelyet egy 992-ben történt erős napkitöréssel (szuperflerrel) hoznak kapcsolatba. Az első emelkedett C-14 szintet mutató évgyűrűtől a kéregig még 29-et számoltak össze az izotópkutatók, amelyből kiderült, hogy a fát 1021-ben vághatták ki.
ELEFÁNT Gyorsan alkalmazkodtak az afrikai elefántok az agyaruk miatt ellenük folyó orvvadászathoz – egy friss kutatás szerint az evolúciós alapú gyors adaptációs folyamat során nagyszámú nőstény elefánt született agyar nélkül egy, az orvvadászattól különösen sújtott elefántpopulációban. A mozambiki Gorongosa Nemzeti Park elefántállományát az 1977-től 1992-ig tartó véres mozambiki polgárháború alatt, majd az ezt követő években megtizedelték a mindenféle retorzió nélkül elefántokat (is) lemészároló harcoló felek, akik részben az elefántcsont-kereskedelemből finanszírozták polgárháborús kiadásaikat. A Science-ben publikált tanulmány szerint a 90 százalékos veszteséget hozó pusztítást követően kifejezetten a nőstény elefántok körében nőtt meg az agyar nélküli egyedek száma, a hímek között nem jelentkezett az agyarnélküliség, ami igazolja, hogy X-kromoszóma vonalon öröklődő, nemhez kötődő, a vadászat szelekciós nyomása révén elterjedt változásról van szó. Mindennek hátterében két olyan gén működése (illetve csendesítése) állhat, amelyek az agyar anyagának (fogzománc, dentin, fogcement, fogágy) kialakulásával hozhatók kapcsolatba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
