VIKING Új bizonyítékot találtak arra, hogy a vikingek már 1000 évvel ezelőtt is járhattak Új-Fundlandon. A Nature-ben megjelent, a Groningeni Egyetem Izotópkutató Intézetének munkatársai által publikált kutatás az egyetlen igazolt észak-amerikai viking régészeti lelőhelyen (L’Anse aux Meadows – Kanada/Új-Fundland) zajló kiterjedt feltárásokra épült. Ezek során számos bizonyíték került elő arról, hogy itt lehetett a viking hajósok állandó bázisa, és innen indultak tovább a déli felfedezőutakra. Az új-fundlandi viking bázis pontos datálásához három faeszköz évgyűrűit vizsgálták meg a kutatók: a kifaragásukhoz szükséges fákat fém vágóéllel rendelkező szekercékkel vágták ki – márpedig fémeszközöket nem használt a környékbeli bennszülött (amerindián) népesség. Az évgyűrűk vizsgálata nyomán a kutatók észlelték a radioaktív szénizotóp (C-14) szintjében mutatkozó ugrást, amelyet a világ más részein is sikerült már azonosítani, és amelyet egy 992-ben történt erős napkitöréssel (szuperflerrel) hoznak kapcsolatba. Az első emelkedett C-14 szintet mutató évgyűrűtől a kéregig még 29-et számoltak össze az izotópkutatók, amelyből kiderült, hogy a fát 1021-ben vághatták ki.
ELEFÁNT Gyorsan alkalmazkodtak az afrikai elefántok az agyaruk miatt ellenük folyó orvvadászathoz – egy friss kutatás szerint az evolúciós alapú gyors adaptációs folyamat során nagyszámú nőstény elefánt született agyar nélkül egy, az orvvadászattól különösen sújtott elefántpopulációban. A mozambiki Gorongosa Nemzeti Park elefántállományát az 1977-től 1992-ig tartó véres mozambiki polgárháború alatt, majd az ezt követő években megtizedelték a mindenféle retorzió nélkül elefántokat (is) lemészároló harcoló felek, akik részben az elefántcsont-kereskedelemből finanszírozták polgárháborús kiadásaikat. A Science-ben publikált tanulmány szerint a 90 százalékos veszteséget hozó pusztítást követően kifejezetten a nőstény elefántok körében nőtt meg az agyar nélküli egyedek száma, a hímek között nem jelentkezett az agyarnélküliség, ami igazolja, hogy X-kromoszóma vonalon öröklődő, nemhez kötődő, a vadászat szelekciós nyomása révén elterjedt változásról van szó. Mindennek hátterében két olyan gén működése (illetve csendesítése) állhat, amelyek az agyar anyagának (fogzománc, dentin, fogcement, fogágy) kialakulásával hozhatók kapcsolatba.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
