STONEHENGE Mégiscsak egyfajta neolit kalendáriumként működhetett a délnyugat-angliai Stonehenge prehisztorikus megalitépítménye – Timothy Darvill (Bournemouth University) az Antiquity folyóiratban publikált tanulmányában amellett érvel, hogy Stonehenge óriási kört alkotó homokkő tömbjei afféle öröknaptárt jelenítenek meg, amely a két tavaszpont között eltelt úgynevezett tropikus évvel (kb. 365,25 nappal) kalkulál. Darvill szerint a megalitokat egy helyen bányászták ki, együtt állították fel (i. e. 2500-ban), és változatlan formációban is maradtak, így egyetlen egységként is kezelendők. Az óriás kövek az évet jelenítik meg, így lehetőséget adtak a környék lakóinak, hogy követhessék a napok, hetek, hónapok folyását. 30 homokkő (sarsen) tömb jeleníti meg egy hónap napjait – egy hét pedig tíz napot tett ki. Az évből e felosztás után még megmaradó öt napot jelölő kőhármasok (két álló kőtömbön egy keresztbe fektetett harmadik) megtalálhatók az építmény kellős közepén, ráadásul az egyikük jelezte a téli napforduló napkeltéjének helyét is. Azonnal észlelték, ha valami hiba van a hónapok számolásával: ekkor ugyanis a napfordulók idején nem a megfelelő helyen bukkant elő a felkelő nap. Ezt elkerülendő, négyévente egy újabb szökőnapot iktattak be, amit a fő kőkörön kívüli állomáskövek segítségével tudtak követni.
KRÁTER Mégsem egy grönlandi gleccser jégpáncélja alatt fekvő óriási kráterhez köthető a földtörténet ez idáig utolsó, 13 ezer évvel ezelőtti fiatalabb driász eljegesedési eseménye. A Science Advances folyóiratban megjelent cikk szerint az egy kilométer vastag Hiawatha-gleccser alatt található mintegy 31 kilométer átmérőjű becsapódási krátert egy kilométeres nagyságú aszteroida vagy üstökösmag hozta létre – ám az eseményre valószínűleg 58 millió évvel ezelőtt, a paleocén időszakban került sor. Mindezt a kutatók kétfajta, radioaktív izotópok előfordulásán alapuló datálási módszerrel is igazolták. A katasztrofális esemény 58 millió éves dátuma egyelőre egyetlen korábban datált föld-, illetve klímatörténeti eseménnyel sem mutat szoros kapcsolatot. Bekövetkezése idején (az úgynevezett paleocén-eocén hőmérsékleti maximum időszakában) Grönlandot még mérsékelt égövi esőerdők borították, és normálisnak számított a 20 Celsius-fokos hőmérséklet.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
