„Érdemes lenne”

Hudi László művészeti vezető

rés a présen: A színház világából a közművelődésbe nyergeltél át mint a Márai Sándor Művelődési Ház művészeti vezetője. Mekkora az átjárás a két terület között?

Hudi László: Immár 41 éve tevékenykedem a kultúrában társulatvezetőként (Mozgó Ház), intézményvezetőként (Flórián Műhely), illetve szervezőként (Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál), úgyhogy van tapasztalatom. Koncepcionálisan úgy vélem, hogy a közművelődést érdemes lenne megszabadítani a „hakni-művészettől”, és a kortárs művészeti élet kockázatvállaló kreativitását érdemes lenne jobban becsatornázni a közművelődés területére. Ezzel párhuzamosan el kéne gondolkodni azon, hogy a 21. században jó-e arculat nélküli, a kvázi „mindenki” igényeit kielégítő, elköteleződés nélküli, jellegtelen intézményeket, akár közművelődési intézményeket működtetni.

rap: Mit takar a MáraiKult elnevezés?

HL: Eredetileg ez egy brand, amely a Budavári Kulturális Nonprofit Kft. összes intézményét igyekezett megjeleníteni. Idetartozik a Márai Sándor Művelődési Ház, a legreprezentatívabb helyünk, ahol például színházi és táncelőadásokat, nagyobb ismeretterjesztő eseményeket, de rendszeres foglalkozásokat, valamint próbákat is szervezünk. A Virág Benedek Ház egy gyönyörű 19. századi épület, romantikus udvarral, ahol kiállításokat és szabadtéri rendezvényeket tervezünk. A Tér-Kép Galériában elsősorban a kortárs fiatal képzőművészek munkáinak adunk teret, nem megfeledkezve az idősebb generációval való kapcsolatról sem. A Jókai Anna Szalon irodalmi színhelyünk, a Vízivárosi Klub és a Várnegyed Galéria pedig a helyi és/vagy civil kezdeményezéseknek ad otthont. Mindemellett van még egy apró könyvtárunk a Várban, és egy színhelyünk, ahol gitáriskola és a GYIK Műhely dolgozik. Célunk, hogy a különböző helyek különböző profiljai egy egységes hálózatnak a részei legyenek, a programjaik reflektáljanak egymásra, és egy tényleges szakmai együttműködésben alakítsuk ki azokat. Elsődleges célcsoportunk az I. kerület lakossága, de nem hiszem, hogy a lakcímkártyának és a közigazgatási határnak kulturálisan meghatározónak kellene lennie Budapesten, főleg nem ebben a központi kerületben.