rés a présen

„Érdemes lenne”

  • rés a présen
  • 2022. március 16.

Színház

Hudi László művészeti vezető

rés a présen: A színház világából a közművelődésbe nyergeltél át mint a Márai Sándor Művelődési Ház művészeti vezetője. Mekkora az átjárás a két terület között?

Hudi László: Immár 41 éve tevékenykedem a kultúrában társulatvezetőként (Mozgó Ház), intézményvezetőként (Flórián Műhely), illetve szervezőként (Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál), úgyhogy van tapasztalatom. Koncepcionálisan úgy vélem, hogy a közművelődést érdemes lenne megszabadítani a „hakni-művészettől”, és a kortárs művészeti élet kockázatvállaló kreativitását érdemes lenne jobban becsatornázni a közművelődés területére. Ezzel párhuzamosan el kéne gondolkodni azon, hogy a 21. században jó-e arculat nélküli, a kvázi „mindenki” igényeit kielégítő, elköteleződés nélküli, jellegtelen intézményeket, akár közművelődési intézményeket működtetni.

rap: Mit takar a MáraiKult elnevezés?

HL: Eredetileg ez egy brand, amely a Budavári Kulturális Nonprofit Kft. összes intézményét igyekezett megjeleníteni. Idetartozik a Márai Sándor Művelődési Ház, a legreprezentatívabb helyünk, ahol például színházi és táncelőadásokat, nagyobb ismeretterjesztő eseményeket, de rendszeres foglalkozásokat, valamint próbákat is szervezünk. A Virág Benedek Ház egy gyönyörű 19. századi épület, romantikus udvarral, ahol kiállításokat és szabadtéri rendezvényeket tervezünk. A Tér-Kép Galériában elsősorban a kortárs fiatal képzőművészek munkáinak adunk teret, nem megfeledkezve az idősebb generációval való kapcsolatról sem. A Jókai Anna Szalon irodalmi színhelyünk, a Vízivárosi Klub és a Várnegyed Galéria pedig a helyi és/vagy civil kezdeményezéseknek ad otthont. Mindemellett van még egy apró könyvtárunk a Várban, és egy színhelyünk, ahol gitáriskola és a GYIK Műhely dolgozik. Célunk, hogy a különböző helyek különböző profiljai egy egységes hálózatnak a részei legyenek, a programjaik reflektáljanak egymásra, és egy tényleges szakmai együttműködésben alakítsuk ki azokat. Elsődleges célcsoportunk az I. kerület lakossága, de nem hiszem, hogy a lakcímkártyának és a közigazgatási határnak kulturálisan meghatározónak kellene lennie Budapesten, főleg nem ebben a központi kerületben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.