Egy hét tudomány 2023/27.

  • Narancs
  • 2023. július 5.

Interaktív

Rövid hírek: kannibál, megalodon, túlélő...

KANNIBÁL Alighanem egymást is elfogyaszthatták a korai homininák, legalábbis erre következtetnek egy 1,45 millió éves, azaz a korai pleisztocén korból származó fosszílián talált vágásnyomok alapján – a felfedezésről a Scientific Reports számolt be. A kenyai Turkana régióban, a Koobi Fora Formációban talált Australopithecus csontjain vágásokat ejtettek, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a példány húsát kőpengével lefejtették a csontjairól. Bár számos adat bizonyítja, hogy az emberfélék szükséghelyzetben vagy egyéb okokból akár fajtársaik húsából is fogyasztottak, de ez a mostani a legkorábbi bizonyíték, amely a homininák körében dívó kannibalizmusra utal.  Briana Pobiner (National Museum of Natural History) és munkatársai is először ragadozók fognyomait keresték hominina maradványokon, de végül emberi hentesmunka nyomait találták meg egy Australopithecus sípcsontján. Mivel a Koobi Fora Formációban talált állatcsontok százai bizonyítják, hogy a korai pleisztocéntól kezdve az emberelődök pattintott eszközeikkel húst fejtettek le róluk és velőt nyertek ki belőlük, így hasonló nyomok egy homininacsonton sem jelenthetnek mást, minthogy elfogyaszthatták a húsát – még akkor is, ha korábban ilyen csontlelet még nem került elő.

HULLÁM Alacsony frekvenciájú gravitációs hullámokat érzékeltek a kutatók, akik a NANOGrav együttműködés (North American Nanohertz Observatory for Gravitational Waves Collaboration) keretében vizsgálják a téridő görbületének hullámszerűen terjedő megváltozását, amit általában óriási tömegű testek gyorsuló mozgáshoz vezető kölcsönhatása kelt. Az Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent cikkek szerint a kutatók bizonyítékot találtak olyan gravitációs hullámok létezésére, amelyek többévnyi vagy évtizednyi periódusidő alatt oszcillálnak. A Tejútrendszer hozzánk közel eső régiójának milliszekundumos pulzárjait megfigyelve próbáltak alacsony frekvenciájú gravitációs hullámokat találni: végül három rádióteleszkóp adatait összevetve érzékelték a pulzárok „ketyegési idejének” megváltozását, amit az eddig érzékelt legerősebb gravitá­ciós hullámok okoztak – ezeket valószínűleg egymáshoz közel keringő, szupernehéz fekete lyukak keltették.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.