Egy hét tudomány 2023/27.

  • Narancs
  • 2023. július 5.

Interaktív

Rövid hírek: kannibál, megalodon, túlélő...

KANNIBÁL Alighanem egymást is elfogyaszthatták a korai homininák, legalábbis erre következtetnek egy 1,45 millió éves, azaz a korai pleisztocén korból származó fosszílián talált vágásnyomok alapján – a felfedezésről a Scientific Reports számolt be. A kenyai Turkana régióban, a Koobi Fora Formációban talált Australopithecus csontjain vágásokat ejtettek, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a példány húsát kőpengével lefejtették a csontjairól. Bár számos adat bizonyítja, hogy az emberfélék szükséghelyzetben vagy egyéb okokból akár fajtársaik húsából is fogyasztottak, de ez a mostani a legkorábbi bizonyíték, amely a homininák körében dívó kannibalizmusra utal.  Briana Pobiner (National Museum of Natural History) és munkatársai is először ragadozók fognyomait keresték hominina maradványokon, de végül emberi hentesmunka nyomait találták meg egy Australopithecus sípcsontján. Mivel a Koobi Fora Formációban talált állatcsontok százai bizonyítják, hogy a korai pleisztocéntól kezdve az emberelődök pattintott eszközeikkel húst fejtettek le róluk és velőt nyertek ki belőlük, így hasonló nyomok egy homininacsonton sem jelenthetnek mást, minthogy elfogyaszthatták a húsát – még akkor is, ha korábban ilyen csontlelet még nem került elő.

HULLÁM Alacsony frekvenciájú gravitációs hullámokat érzékeltek a kutatók, akik a NANOGrav együttműködés (North American Nanohertz Observatory for Gravitational Waves Collaboration) keretében vizsgálják a téridő görbületének hullámszerűen terjedő megváltozását, amit általában óriási tömegű testek gyorsuló mozgáshoz vezető kölcsönhatása kelt. Az Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent cikkek szerint a kutatók bizonyítékot találtak olyan gravitációs hullámok létezésére, amelyek többévnyi vagy évtizednyi periódusidő alatt oszcillálnak. A Tejútrendszer hozzánk közel eső régiójának milliszekundumos pulzárjait megfigyelve próbáltak alacsony frekvenciájú gravitációs hullámokat találni: végül három rádióteleszkóp adatait összevetve érzékelték a pulzárok „ketyegési idejének” megváltozását, amit az eddig érzékelt legerősebb gravitá­ciós hullámok okoztak – ezeket valószínűleg egymáshoz közel keringő, szupernehéz fekete lyukak keltették.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.