DINGÓ Valószínűleg kelet-ázsiai kutyafélék leszármazottai az ausztráliai dingók: erre jutott egy ausztrál kutatócsoport, amely eredményeit a Scientific Reportsban publikálta. A University of Sydney és más kutatóműhelyek munkatársai olyan ősi dingóleleteket vizsgáltak, amelyek az Új-Dél-Wales nyugati felén található Mungo, illetve Milkengay tavak mellől kerültek elő. A kutatók elemzése szerint a dingók ősei Kelet-Ázsiából, de Melanézián keresztül kerültek Ausztráliába: eredményeik erőteljesen megkérdőjelezik azt a korábbi hipotézist, hogy a dingók ősei az indiai szubkontinensen és részben Thaiföldön élő félvad páriakutyák voltak. A dingók genetikailag jóval közelebb állnak a kelet-ázsiai kutyákhoz, mint bármely vadon élő farkasféléhez, ugyanakkor olyan, vad őseiktől származó genetikai nyomokat őriztek meg, amelyek semmilyen más domesztikált kutyafélében sem találhatók. A dingók stabil, vadon élő populációi semmilyen utánpótlást sem kapnak kivadult házi kutyáktól – eme genetikailag legközelebbi rokonaik Új-Guinea hegyvidékein élnek.
GYŰRŰ Saját gyűrűrendszerrel rendelkezett a Föld mintegy 466 millió évvel ezelőtt – ezt sugallják azok a kutatási eredmények, amelyekről az Earth and Planetary Science Letters folyóiratban olvashatunk. Ennek felismerésére az ordovíciumi becsapódási maximum idején, mintegy 40 millió év alatt keletkezett 21 becsapódási kráter vizsgálata vezette a tudósokat: e kráterek mind az Egyenlítő 30 fokos környezetében találhatók – dacára annak, hogy a kontinentális kéreglemezek 70 százaléka ezen a régión kívül fekszik. A kutatók szerint a gyűrű annak nyomán keletkezett, hogy egy terjedelmes aszteroida a Föld Roche-határán belülre hatolt, ahol darabjaira hullott és gyűrűt alkotott bolygónk körül, majd ennek anyaga fokozatosan kihullott – ennek tudható be az ordovíciumi üledékek igen magas meteorittartalma. A kutatók különösen figyelemre méltónak találták a gyűrűrendszer vélelmezhető klimatikus hatását: a gyűrűk árnyékot vethettek a Földre, így csökkentették a besugárzás erejét. Ez okozhatta a hirnanti eljegesedést az ordovícium végén, ami az egyik leghidegebb időszak volt az utóbbi 500 millió év földtörténetében.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
