METEORIT Az egykoron a Marson található folyékony vízzel való kölcsönhatás alakította ki a híres Lafayette-meteoritban található ásványokat mintegy 742 millió évvel ezelőtt – állítja a Geochemical Perspective Lettersben frissen publikált tanulmány. Körülbelül 11 millió évvel ezelőtt egy aszteroida csapódott be a Marsba, és az ütközés ereje a bolygóból kiszakított darabokat szanaszét küldte az űrben: az egyik ilyen marsi kéregtöredék végül a Földbe csapódott. Már a Lafayette-meteoritnak nevezett objektum korai vizsgálata során felfedezték a tudósok, hogy a kőzetdarab folyékony vízzel léphetett kölcsönhatásba a Mars felszínén. Amerikai és brit kutatók most meghatározták a meteoritban lévő ásványok pontos korát is, amelyek akkor keletkeztek, amikor folyékony vízzel érintkeztek: mindez „csupán” 742 millió évvel ezelőtt történt. A szerzők szerint egyes marsi meteoritok – például a szóban forgó 0,8 kilogramm tömegű, úgynevezett nakhlit meteorit – olyan ásványokat tartalmaznak, amelyek folyékony vízzel való kölcsönhatás nélkül nem is jöhettek létre – kizárható, hogy a kődarab Marsból történt kiszakadásakor, az űrben való utazás, vagy a sűrű földi légkörbe érkezés során történtek önmagukban megmagyarázzák a meteorit kémiai összetételét.
MADÁR Egy 80 millió éves fosszília lehet a hiányzó láncszem a nevezetes Archeopteryx ősmadár és a modern madarak között: a Nature-ben olvasható tanulmány alapján a krétakorú enantiornitin madár maradványait São Paulo államban, Brazília délkeleti részén 2016-ban tárták fel, az Adamantina formáció részét képező William kőbányában paleontológus kutatók. Háromdimenziósan, kivételesen épen megőrzött koponyája tette lehetővé a kutatóknak, hogy digitálisan rekonstruálják a madár agyát. Az újonnan azonosított enantiornitin faj 80 millió évvel ezelőtt a késő kréta korszakban élt: az ősi madár (tudományos nevén Navaornis hestiae) nagyjából seregély méretű volt. A faj egyedeinek nagyobb agya volt, mint az Archaeopteryxnek, vagyis vélhetően fejlettebb kognitív képességekkel rendelkezett, mint a legkorábbi madárszerű dinoszauruszok. Ugyanakkor agyának legtöbb területe, például a kisagya, kevésbé volt szofisztikált, mint utódaié, ami arra utal, hogy még nem fejlesztette ki a modern madarak összetett repülésirányító mechanizmusait.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
