Interaktív

„Vicc-e az, amiről állítanom kell, hogy vicc?” – tette fel ezt a kézenfekvőnek tűnő, de persze lét- és nyelvfilozófiailag is igen fogós kérdést korántsem tréfássága miatt emlékezetes utolsó kötetében Esterházy Péter. Naivan gondolnánk is, hogy a jó viccnek valóban nem kell cégér, csakhogy a gyakorlatban nem nagyon hagynak teret nekünk a humor önálló felfedezésére; biztos, ami biztos, előre szólnak, hogy jön a tréfa, aztán vagy nevetünk, vagy nem.

„Sajnos, nem nagyon lehet elmenni amellett, hogy nem nagyon tudsz énekelni” – ha ez a pongyola, de mégis egyértelmű kijelentés valamely énekes-tehetségkutató sokadik adásában, a legjobbnak ítélt 10 versenyző egyikéről hangzik el, méghozzá egy zsűritag (azazhogy mentor) szájából, azt nem túlzás általánosságban is jellemzőnek vélni.

Az utóbbi években nem győztünk elégszer meglepődni a magyar médiaszcéna számos résztvevőjének – mondjuk így: világnézeti vagy politikafilozófiai – képlékenységén.

A minden hétköznap jelentkező Quest Means Business brit műsorvezetőjével a hírcsatorna manhattani központjában, a Time Warner Centerben beszélgettünk percekkel a Weinstein-botrány kirobbanása előtt. A médiában tapasztalható szexuális zaklatások mellett azért Quest híres Matolcsy-interjúja is szóba került.

Grafitember rajzokkal magyaráz.

Csintalan Sándornak vitán felül jól fejlett az öniróniája.

A népszerű színész ezúttal új szerepben, műsorvezetőként és beszélgetőtársként mutatkozik be a Tabukról tabuk nélkül című sorozatban.

Cukibb lesz-e a tavalyi bokszernél?