tévéSmaci

Varjúnyáj

  • tévésmaci
  • 2017. november 26.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megosztoztak a tudáson, Sztupának jutott a minden, Trochénak a semmi. De annyira a semmi, hogy semennyi! A legelemibb dolgokat sem tudta, s azokat is elfelejtette. Azt is elfelejtette, amit nem tudott. Egyet tudott csak, kérdezni: Sztupa, hol van a fürdőszoba? Sztupa ilyenkor elkomolyodott, magázásra váltott, s udvarias gesztusok kíséretében a fürdőszobához vezette Trochét, jöjjön velem, kérem, megmutatom önnek (ezt szinte nagy ő-vel mondta) a fürdőszobát. Aztán szép fokozatosan a közeli világvárosban emelkedő székházuk minden egyes helyiségét, aztán elölről újra, mert mire túljutottak a könyvtárszobán s az elnöki csarnokon, Troché újra megkérdezte, hogy hol van a fürdőszoba. Vagy a törpebánya. Sztupa egy percre sem veszítette el a türelmét, nem jött ki a sodrából, sőt, ha lehetett egyre udvariasabbnak, előzékenyebbnek lenni, hát ő lett. Alkalmanként odáig is elragadtatta magát, hogy a csendben tetvészkedő Trochénak önként felajánlotta, hogy elkalauzolja a fürdőszobáig (most már az egyszerűség kedvéért maradjunk a fürdőszobánál, de mondhattam volna garázst vagy felvonóhidat is). Ebbéli törekvésének az sem szabott gátat, hogy Trochénak számos esetben alig is akarózott felkeresni a Sztupa proponálta zugolyt, inkább máshova vágyott. S így volt ez akkor is, amikor kimozdultak valamilyen oknál fogva: Sztupa, merre megy ez a híd, Budáról Pestre vagy Pestről Budára? Frankfurtból Offenbachba, vagy vissza? Sztupa az ilyen kérdésekre is tudott válaszolni, egyszer még a relativitáselméletet is levezette a csillagok állásából, de Troché másnapra azt is elfelejtette, így Sztupa is szívesebben maradt meg a székház különböző termeinél.

Pénteken (27-én) John Woo, a kilencvenes évek hirigjanijait, John Travoltát és Nicolas Cage-t cseréli össze szisztematikusan, amiből ki is sül valami lőmámor, s győz a jó, méghozzá úgy, hogy a néző a szurkolását simán át bírja plántálni egyik színművészről a másikra, lévén szerepet cserélnek, s a maguk szerfelett szűkös lehetőségei szerint arckifejezéseket is. A módfelett leleményes című Ál/Arc este kilenckor lesz a VIASAT3-on, bár én már déli háromnegyed kettőkor letudom a tévézést, amikor is a Film Café műsorára tűzi a Hairt, ami úgy lett a világ egyik legjobb filmje, hogy szájbarágósan fogyaszthatóvá fésülte a musical parttalan sztoriját, s világhírű B színészek sorát adta a művelt világnak. Ne tagadják, önök is szeretik az alkirályos filmeket, s a Film Mánián délután négykor kezdődő Út Indiába kétségtelenül valami ilyesmit ígér, lévén brit az istenadta, s Alec Guinness is szerepel benne, akit én ki nem hagynék egyetlen alkirályos filmből sem (így lehetett ezzel David Lean is, bár viszonylag kevés alkirályos filmet készített, s ha nagyon szigorúan veszem, még ez sem az).

Szombaton újra szemünkbe ötölhet a nemzeti főadó fetisiszta ragaszkodása a kommunista filmművészet kis gyöngyszemeihez, ezért délután három tízkor századszor is A tizedes meg a többiek körmére nézhetünk. Az M3 este A Noszty fiú esete Tóth Marival 1960-as adaptációjával kontrázik.

Vasárnap A sötét lovag a Film+-on, A francia hadnagy szeretője pedig a Film Mánián vitézkedik. A tévéket kérjük leadni a ruhatárban!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.