Amikor Sztupa és Troché megosztoztak a tudáson, Sztupának jutott a minden, Trochénak a semmi. De annyira a semmi, hogy semennyi! A legelemibb dolgokat sem tudta, s azokat is elfelejtette. Azt is elfelejtette, amit nem tudott. Egyet tudott csak, kérdezni: Sztupa, hol van a fürdőszoba? Sztupa ilyenkor elkomolyodott, magázásra váltott, s udvarias gesztusok kíséretében a fürdőszobához vezette Trochét, jöjjön velem, kérem, megmutatom önnek (ezt szinte nagy ő-vel mondta) a fürdőszobát. Aztán szép fokozatosan a közeli világvárosban emelkedő székházuk minden egyes helyiségét, aztán elölről újra, mert mire túljutottak a könyvtárszobán s az elnöki csarnokon, Troché újra megkérdezte, hogy hol van a fürdőszoba. Vagy a törpebánya. Sztupa egy percre sem veszítette el a türelmét, nem jött ki a sodrából, sőt, ha lehetett egyre udvariasabbnak, előzékenyebbnek lenni, hát ő lett. Alkalmanként odáig is elragadtatta magát, hogy a csendben tetvészkedő Trochénak önként felajánlotta, hogy elkalauzolja a fürdőszobáig (most már az egyszerűség kedvéért maradjunk a fürdőszobánál, de mondhattam volna garázst vagy felvonóhidat is). Ebbéli törekvésének az sem szabott gátat, hogy Trochénak számos esetben alig is akarózott felkeresni a Sztupa proponálta zugolyt, inkább máshova vágyott. S így volt ez akkor is, amikor kimozdultak valamilyen oknál fogva: Sztupa, merre megy ez a híd, Budáról Pestre vagy Pestről Budára? Frankfurtból Offenbachba, vagy vissza? Sztupa az ilyen kérdésekre is tudott válaszolni, egyszer még a relativitáselméletet is levezette a csillagok állásából, de Troché másnapra azt is elfelejtette, így Sztupa is szívesebben maradt meg a székház különböző termeinél.
Pénteken (27-én) John Woo, a kilencvenes évek hirigjanijait, John Travoltát és Nicolas Cage-t cseréli össze szisztematikusan, amiből ki is sül valami lőmámor, s győz a jó, méghozzá úgy, hogy a néző a szurkolását simán át bírja plántálni egyik színművészről a másikra, lévén szerepet cserélnek, s a maguk szerfelett szűkös lehetőségei szerint arckifejezéseket is. A módfelett leleményes című Ál/Arc este kilenckor lesz a VIASAT3-on, bár én már déli háromnegyed kettőkor letudom a tévézést, amikor is a Film Café műsorára tűzi a Hairt, ami úgy lett a világ egyik legjobb filmje, hogy szájbarágósan fogyaszthatóvá fésülte a musical parttalan sztoriját, s világhírű B színészek sorát adta a művelt világnak. Ne tagadják, önök is szeretik az alkirályos filmeket, s a Film Mánián délután négykor kezdődő Út Indiába kétségtelenül valami ilyesmit ígér, lévén brit az istenadta, s Alec Guinness is szerepel benne, akit én ki nem hagynék egyetlen alkirályos filmből sem (így lehetett ezzel David Lean is, bár viszonylag kevés alkirályos filmet készített, s ha nagyon szigorúan veszem, még ez sem az).
Szombaton újra szemünkbe ötölhet a nemzeti főadó fetisiszta ragaszkodása a kommunista filmművészet kis gyöngyszemeihez, ezért délután három tízkor századszor is A tizedes meg a többiek körmére nézhetünk. Az M3 este A Noszty fiú esete Tóth Marival 1960-as adaptációjával kontrázik.
Vasárnap A sötét lovag a Film+-on, A francia hadnagy szeretője pedig a Film Mánián vitézkedik. A tévéket kérjük leadni a ruhatárban!
