A Vészhelyzet óta tudjuk, hogy a kórházi sorozatokban a betegek csak zavaró tényezők, akik hátráltatják a személyzetet a magánéleti dolgaikban. Az Észak és Dél nővérei ebből a szempontból üdítő kivétel: itt egy levágásra váró végtag vagy egy lékelés előtt álló koponya valódi dramaturgiai funkcióval bír. Ezen perlekedik a kórház két orvosa, nem tudván eldönteni, használjanak-e kloroformot vagy nem – egyikük kísérletező kedvű újító, a másik vaskalapos karrierista. De ezen veszekszenek a kórház nővérei is – nekik az számít, hogy a beteg Észak vagy Dél oldalán harcolt-e.
A polgárháború idején járunk a virginiai Alexandriában, ahol unionisták ugyanúgy előfordulnak, mint konföderációsok. A várost az északiak uralják, akik a gazdag, rabszolgatartó családok birtokait kisajátítva a családi házból hotelt, a hotelből pedig kórházat alakítanak ki. Ideérkezik a férjét gyászoló Észak-párti nővér, és a családi becsületért harcoló Dél-párti ápoló is. Mind a ketten saját oldalukat szolgálnák ki, miközben dúl a háború, nekik pedig lelkiismeretükkel, és persze gyengéd érzelmeikkel is számot kell vetniük. Eközben a város színes bőrű dolgozói a szabadság és rabszolgaság legkülönbözőbb stációin mennek keresztül abban a nyúlfarknyi időben, amit rájuk szántak a készítők.
A sorozat egymás után vázolja fel az izgalmas konfliktusokat, de lényegében semmit nem kezd velük: miután a helyzet és a figurák színre lépnek, állóháború alakul ki. Dicséretes, hogy a jellemek sem fekete-fehérek, de az már probléma, hogy semerre nem tartanak, akárcsak a sorozat.
A Story4 műsorán
