tévéSmaci

Babszúnyog

  • tévésmaci
  • 2017. november 5.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché felhagytak a beszéddel, Troché egyszerűen elhallgatott, befogta a száját, lakatot tett rá. Nem így Sztupa! Ő néha azt mondta, hogy mő. Vagyis néha elnyújtotta, mőőőőőő, néha meg csak úgy odavetette: mő. Mő, szevasz. Mő, ki kérdezett? Mő, és kész. Sztupának ment ez minden testhelyzetben, ülve, fekve, állva, járva. Ült a közeli világvárosban berendezett székházuk elnöki csarnokának egyik rettenetes foteljában, ki sem látszott belőle, s csak a csarnok büszke oszlopai közül visszhangzott elő, hogy mő. Ez volt a válasz mindenre. Sztupa jött szembe az utcán, hol Trochéval, hol önmagával, s odabökte, hogy mő, mintha köszönne vagy pont fordítva, elhárítana egy köszönést. Ha a kellő jóindulattal szemléljük e kétségkívül furcsa helyzetet, úgy magyarázzuk, hogy Trochénak köszönésképp mondott mőt, önmagának meg kitérőleg. Vagy fordítva. A legmegrázóbb a fekve kimondott mő volt, olykor mőőőőő. Sztupa feküdt a közeli világvárosban emelkedő székházuk elnöki csarnokzatának egyik bizonyára kényelmes kerevetjén, mint egy olajsejkekre szakosodott pszichiáter fogadóóráján, alapvetően kussban, aztán váratlanul fölkiáltott: mő. Trochénak párszor átfutott az agyán, hogy reagál, esetleg ő is azt mondja, hogy mő. Vagy azt, hogy mő, bazdmeg, de idág sosem ragadtatta magát. Utólag mondhatjuk, hogy helyesen tette, mert hamarosan olyan természetességgel találta meg a választ, mintha magától jött volna. Addig persze Ómafa is átvonult néhányszor a színen, mindig nemtörődöm pofával leplezve, hogy alig várja a mőt. S ez egész addig így ment, míg Troché oda nem állt Sztupa elé, s a szemébe nem mondta a választ: pacsakő.

Pénteken (6-án) végérvényesen bebizonyosodik, hogy a televíziók műsorát nem emberek, még kevésbé szerkesztők állítják össze, hanem gépek. Legalábbis a Nemzeti Főadó műsorát bizonyosan. Jön a gép, azt mondja reszelős hangon, robot vagyok, robot vagyok, október hatodika van, esős idő, de ez mellékszál, robot vagyok, robot vagyok, ez a nemzet gyásznapja, leadom fél tízkor este a Szirmok, virágok, koszorúkat, robot vagy, kkk, kkk, kikapcs, nyekkk. Mondjuk, ezzel szinte egy időben az HBO-n megismerhetjük Jozef Gabčík és Jan Kubiš szép és igaz történetét. Bizony arról a Gabčíkról beszélünk, ezúttal a rabul ejtő tekintetű Cillian Murphy megformálásában, akiről Bőst és úgyszólván a legendák komplett vízierőművét elnevezték. Nos, e két derék férfiú – Kubiš Jamie Dornan ugyancsak értő megformálásában – arról nevezetes, hogy Holešovice mellett sikeres merényletet követtek el Reinhard Heydrich náci csúcsvezető ellen. Az Anthropoid című film, ennek az Operation Anthropoid néven futó akciónak állít emléket, egészen Lidicéig. S ha ennyi nem lenne elég a hétvégi búskomorság megalapozásához, akkor még a Film Cafén fél hét előtt bele lehet nézni a Trisztán és Izoldába, amiben a történeten magán túl az is szörnyű, hogy James Franco játssza Trisztánt – legalább itt nem ikreket ad. Viszont Cornwall királyát, a jó Márkust (jó, akkor Márkot) Rufus Sewell vezeti elő, tehát akkor inkább azt mondanám, hogy mégis. Kár, hogy a Trisztán és Izoldában nem dohányoznak valamiért a szereplők, ugyanis Rufus Sewell dohányzik a legjobban filmen. A tévé viszont nem ér egy pofa bagót sem.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.