Tévé

Jó estét, magyarok!

180 fok

Interaktív

Csintalan Sándornak vitán felül jól fejlett az öniróniája.

Máskülönben bizonyosan nem indított volna éppen 180 fok címmel új műsort a Hír Tv-n. Habár az is igaz, hogy az MSZMP, az MSZDP, az MSZP és a Fidesz volt tagja, a szocialisták hajdani ügyvezető alelnöke és a Lánchíd Rádió nem annyira hajdani műsorvezetője ma már sokkal inkább a 360 fokos fordulatnál jár. S noha utolsó teljes irányváltása szerencsésen egybeesett kenyéradó csatornájának történelmi fordulatával, azért az új betelefonálós műsor rendre derűsen érzékletessé teszi a testes szélkakas pozicionálása körül oly könnyen támadó zavart. „Én annak idején is, amikor másképp gondolkodott, azt mondtam, hogy le a kalappal” – állítja például az egyik, szándéka szerint elismerést megfogalmazó telefonáló, aki kedvesen még azt is hozzáfűzi dicsérő szavaihoz: „Ne piruljon el!” Ez a veszély amúgy korántsem fenyeget, hiszen a műsorvezető mindössze akkor jut közel a futó zavar állapotához, amikor egy másik hívó fél Puzsér Róbert bírálatára szánná gondosan megszámlált másodperceit. „A kollégát hagyjuk!” – zárja le villámgyorsan ezt a vonalat Csintalan, aki a legtöbb akadékoskodó nézői felvetést egyébként is következetesen a „hagyjuk” határozott és egyszersmind unott szavával intézi el. (A műsorgazda amúgy is büszke lehet a Hír Tv-re, elvégre már beköszöntében fölemlegeti a megelőző hírösszefoglaló páratlan minőségét-nézettségét.)

A „jó estét, magyarok!” beköszönéssel induló műsor javát mindazonáltal nem a telefonálókkal folytatott terméketlen, de szerkesztői szempontból mindig felettébb kényelmes, időhúzó játék teszi ki, hanem a stúdióvendég faggatása. Múlt pénteken az MSZP-s Ujhelyi István volt ez a vendég, s mi tagadás, ő is bizonytalankodni látszott annak megítélésében, vajon mi is lenne Csintalan Sándor aktuális viszonya a történetét épp kollektív öngyilkossággal bevégző szocialista párthoz. „Nem ismerem a kötődésedet az egykori közösségedhez” – mondta például egy helyütt az MSZP EP-képviselője, miközben pár balos betelefonáló már nagyban amellett kardoskodott, hogy Csintalan igenis induljon személyesen az MSZP megmentésére. A kölcsönös rokonszenv meg a már-már elvtársias légkör azért így is megvolt a stúdióban, amit nem csupán az bizonyított, hogy Ujhelyi folytatólagosan és zavartalanul „radikális európai demokratának” vallhatta magát, vagy épp az, hogy Csintalan így fordult bátorító szavaival az egyik, érezhetően dezorientálódott betelefonálóhoz: „Gyula, mit kérdezne a Pistától?” Nem, a Hír Tv stúdiójában egy bő fél órára valósággal tanyát ütött a szocinosztalgia: Csintalan és Ujhelyi, de még egyik-másik telefonáló is meghitten elandalodott a kora kilencvenes évek hősi múltján. Hej, beh’ szép idők is voltak azok! Te vagy a legény, Tyukodi pajtás!

A párttörténet szegedi fejezeteinek nosztalgikus megidézése azután olyan rózsás hangulatot teremtett, hogy Ujhelyi István szinte magától értetődő természetességgel kiáltotta bele a műsor utolsó másodperceibe a Csintalannak adresszált születésnapi jókívánságát. Azért egy koccintás még igazán beleférhetett volna az adásba!

Hír Tv, október 6.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.