tévéSmaci

Kígyómaláta

  • tévésmaci
  • 2017. november 12.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kifejlesztették a röhögőgépet, az elégedettségük jogosnak volt mondható. Ne gondoljon senki afféle búcsúkban, vásárokban kapható, marokban elférő kis nyomógombos szerencsétlenségre, ami kacagás helyett inkább vadállatias halálhörgésével szerez kérészéletű örömöt az aprónépnek fillérekért. Dehogyis! Nem akármit hoztak létre! Sztupa és Troché röhögőgépe (ezen a néven jegyezte be a szabadalmi oltalmat Ómafa) komoly szerkezet, betölt egy fél számítógépcsarnokot, számos kapcsoló, kijelző és potméter gazdagítja, s a tudása is ennek megfelelő, csak akkor röhög, ha van min, s kétszer nem röhög ugyanazon. A munka maga simán ment, jórészt kürüsztökből rakták össze, csak a nevével volt nehéz kibékülni. Sztupa például kijelentette, hogy ő speciel nem röhög, maximum kacag, derül, nevet, s ha a helyzet forró, akkor esetleg kuncog. De látták már vihogni is, viszont sohasem röhögött vagy heherészett, elvből elutasítja a hahotázást, s hadilábon áll a kotkodácsolással is, bár senki nem értette, hogy hogy jön az ide. Csakhogy Troché és Ómafa nem engedtek, e gép bizony röhög, ládde’, még a könnye is kicsordul. Az ember azt hinné, hogy ezt a könnycsordító dolgot nehéz volt gépesíteni, de Sztupa csak elfordított két kürüsztöt egymáshoz képest 45 fokkal, s már rítt is az alkotmány, úgy röhögött – már, ha volt min. Ha 90 fokba forgatta ugyanazt a két kürüsztöt, a gép a térdét csapkodta – persze ez csak a manuális vezérlésű gépekre volt igaz, az automaták még a szomszéd térdét is bírták csapkodni (a kísérleti stádiumban ebből elég sok sérülés is származott). A legnagyobb trükkje az volt az új gépnek, hogy bizonyos esetekben akkor is röhögött, amikor egy átlagos intelligenciájú ember csak nézett hülyén. Jól kiröhögte magát, majd elmagyarázta a poént – ügyes kis masina volt.

Pénteken (13-án) teljesen érthetetlen módon még egy egész napot kell várnunk Latabár Kálmán fellépésére, ami ellen ezúton is tiltakozom. Ám, hogy ne teljen tartalmatlanul a csermelyléptű idő, addig megnézhetjük este héttől a Film Mánián a Pénzt vagy éle­tet! című 1974-es brit filmet, melyben Omar Sharif a fess hajóskapitány, de sokra menne vele, ha nem jönne Richard Harris, a bohém lelkületű robbantási szakértő. Fogadjunk, hogy önök még a kis segédjére is emlékeznek (David Hemmings), de ki tudja megmondani, hogy ki adja a gaz merénylőt? Csak én! Nos, nem Anthony Hopkins, pedig ő is játszik a filmben, hanem a derék Ian Holm! Este tízkor ugyancsak számos brit nagy öreghez lesz szerencséje a nemzeti főadó kitartó nézőinek, mert ott bizony tízkor leadják a Kvartett – A nagy négyes című egy-két évvel ezelőtti angol őszikét. Maggie Smith, Tom Courtenay vagy éppen Michael Gambon jelenléte azért a legtávolabbról sem százszázalékos hatékonyságú ír a mű gyengéire, de akkor is jó nézni őket, s mivel úgyis szinkronizált, le lehet venni a hangot.

Szombaton zárjon be a gyár, mert eljön végre a két Latabár! Sajna csak az egy Latabár, de az legalább a fő Latabár, a Kálmán, persze nem a Péntek 13-mal, arról már lekéstünk, de a Micsoda éjszaka! délután fél négykor még kétségkívül előttünk van a Dunán.

Vasárnap legalább lesz az HBO-n egy norvég thriller éjjel: A Kings Bay-eset. Körhinta a Dunán kilenckor. Csak lassan azzal a tévével!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.