tévéSmaci

Kígyómaláta

  • tévésmaci
  • 2017. november 12.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kifejlesztették a röhögőgépet, az elégedettségük jogosnak volt mondható. Ne gondoljon senki afféle búcsúkban, vásárokban kapható, marokban elférő kis nyomógombos szerencsétlenségre, ami kacagás helyett inkább vadállatias halálhörgésével szerez kérészéletű örömöt az aprónépnek fillérekért. Dehogyis! Nem akármit hoztak létre! Sztupa és Troché röhögőgépe (ezen a néven jegyezte be a szabadalmi oltalmat Ómafa) komoly szerkezet, betölt egy fél számítógépcsarnokot, számos kapcsoló, kijelző és potméter gazdagítja, s a tudása is ennek megfelelő, csak akkor röhög, ha van min, s kétszer nem röhög ugyanazon. A munka maga simán ment, jórészt kürüsztökből rakták össze, csak a nevével volt nehéz kibékülni. Sztupa például kijelentette, hogy ő speciel nem röhög, maximum kacag, derül, nevet, s ha a helyzet forró, akkor esetleg kuncog. De látták már vihogni is, viszont sohasem röhögött vagy heherészett, elvből elutasítja a hahotázást, s hadilábon áll a kotkodácsolással is, bár senki nem értette, hogy hogy jön az ide. Csakhogy Troché és Ómafa nem engedtek, e gép bizony röhög, ládde’, még a könnye is kicsordul. Az ember azt hinné, hogy ezt a könnycsordító dolgot nehéz volt gépesíteni, de Sztupa csak elfordított két kürüsztöt egymáshoz képest 45 fokkal, s már rítt is az alkotmány, úgy röhögött – már, ha volt min. Ha 90 fokba forgatta ugyanazt a két kürüsztöt, a gép a térdét csapkodta – persze ez csak a manuális vezérlésű gépekre volt igaz, az automaták még a szomszéd térdét is bírták csapkodni (a kísérleti stádiumban ebből elég sok sérülés is származott). A legnagyobb trükkje az volt az új gépnek, hogy bizonyos esetekben akkor is röhögött, amikor egy átlagos intelligenciájú ember csak nézett hülyén. Jól kiröhögte magát, majd elmagyarázta a poént – ügyes kis masina volt.

Pénteken (13-án) teljesen érthetetlen módon még egy egész napot kell várnunk Latabár Kálmán fellépésére, ami ellen ezúton is tiltakozom. Ám, hogy ne teljen tartalmatlanul a csermelyléptű idő, addig megnézhetjük este héttől a Film Mánián a Pénzt vagy éle­tet! című 1974-es brit filmet, melyben Omar Sharif a fess hajóskapitány, de sokra menne vele, ha nem jönne Richard Harris, a bohém lelkületű robbantási szakértő. Fogadjunk, hogy önök még a kis segédjére is emlékeznek (David Hemmings), de ki tudja megmondani, hogy ki adja a gaz merénylőt? Csak én! Nos, nem Anthony Hopkins, pedig ő is játszik a filmben, hanem a derék Ian Holm! Este tízkor ugyancsak számos brit nagy öreghez lesz szerencséje a nemzeti főadó kitartó nézőinek, mert ott bizony tízkor leadják a Kvartett – A nagy négyes című egy-két évvel ezelőtti angol őszikét. Maggie Smith, Tom Courtenay vagy éppen Michael Gambon jelenléte azért a legtávolabbról sem százszázalékos hatékonyságú ír a mű gyengéire, de akkor is jó nézni őket, s mivel úgyis szinkronizált, le lehet venni a hangot.

Szombaton zárjon be a gyár, mert eljön végre a két Latabár! Sajna csak az egy Latabár, de az legalább a fő Latabár, a Kálmán, persze nem a Péntek 13-mal, arról már lekéstünk, de a Micsoda éjszaka! délután fél négykor még kétségkívül előttünk van a Dunán.

Vasárnap legalább lesz az HBO-n egy norvég thriller éjjel: A Kings Bay-eset. Körhinta a Dunán kilenckor. Csak lassan azzal a tévével!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.