Tévé

Filléres nagybani

Zenebutik csatorna

Interaktív

Lassan már két éve lesz annak, hogy Andy Vajna Tv2-csoportja megszórta mellékcsatornákkal a hazai kábeltévés kínálatot, de a jóhiszemű néző még mindig csupán találgathatja: vajon szimplán elszámolási felületeknek tekintse-e ezeket az adókat, vagy elképzelhető más funkciója is a Kiwi, a LiChi meg a többi csatornának? A Juhász Előd legendás műsorfolyamának címét praktikusan újrahasznosító Zenebutiknak például, amely az orrba-szájba ismétléseken (az ismétlések ismétlésein) túl elsősorban a mulatós zene propagálását tűzte a zászlajára.

A 2018-as Zenebutik olyan, mintha a hajdani Dáridót a boldogult emlékű Budapest Tv-vel keresztezték volna. Vagyis a csatorna következetesen a hevenyészett trash műfajában utazik, szigorúbban ragaszkodva az amatörizmus elvéhez, mint akár a modern olimpiai mozgalom első jámbor elkötelezettjei. Össze-vissza tekintgető, kérdezni, sőt olykor még artikuláltan beszélni is képtelen műsorvezetők és showmanek uralják a csatorna saját gyártású műsorait, akik – mi tagadás – nemcsak a működésükkel, de bizony akár már a puszta megjelenésükkel is meghökkenthetik a nézőt. Ilyen például Barna Barnabás, a Hercegi Party „kétszeres HERCEGI címmel” rendelkező, dalos kedvű házigazdája, aki gyűrött arcvonásaival jószerint személyében jelképezhetné a magyar televíziózás (és általában a hazai nyilvánosság) csöndes, de kitartó szépségundorát, viszolygását a harmonikus megjelenéstől.

Ez persze kétségkívül roppant érzékeny téma, így inkább térjünk át sietve az amatörizmus és a kép­ernyőképtelenség egy másik, személytelenebb vezérmotívumára: a műsorkoncepciók mélységes zavarára. Kedvenceink kedvencei – ez a címe például az egyik, napi rendszerességű műsornak, amelynek szombat reggeli ismétlő adásában például ezzel az otromba, ám indokolt felszólítással fordult a tenyeres-talpas műsorvezető (Matyi) „kedvencünkhöz”, bizonyos Iványi Angelikához: „tegyük tisztába a dolgokat”, mivel is foglalkozol? Az énekesnő, aki – mint megtudtuk – „nem rakná bele magát egyetlen irányba sem”, tehát voltaképp a műsorkészítők számára is ismeretlen lehetett, s a műsorban aztán semmi szerep nem jutott a hölgy kedvenceinek sem: a klipek a mondandójától teljességgel függetlenül sorjáztak. Ehhez képest a Kívánságpiac Márióval legalább valóban egy-egy vásárcsarnokban kerül felvételre, és tényleg az ismert harmonikás beszél bele a kamerába, ám amikor a múlt héten bárminő erre irányuló kérés nélkül Márió dalra fakadt, az inkább csak zavart félrenézésre és továbbsietésre késztette a szolnoki vásárlóközönséget.

A Dáridóból megismert csíkos pólós harmonikaművész mellett természetesen mások is felvonulnak a Zenebutikon a régi mulatós gárdából: a shakert mikrofonra cserélő Lajsz Andrástól a mindenütt jelenvaló Fásy Ádámig, és persze föltűnik a képernyőn maga a savanyúan kedélytelenné öregedett Galambos Lajos is. No és itt van az új nemzedék is, a fájdalmasan borzasztótól az egészen elviselhetőig. A minőség legtetejét Nótár Mary képviseli, akinek saját műsora is van a csatornán, Bombaparty Maryvel címmel. Ám hiába a kép­zett(ebb) hang, a kidolgozott imázs és a profi smink, ha ebből a műsorból is csak úgy dől a szegényszag. Itt ugyanis az alkalmasint ingyen is szereplést vállaló előadók egy szabadnapos bárpult előtt illegnek, jobbról és balról szigorúan két-két statiszta lelkesedésétől övezve. Mert van úgy, hogy a spórolás és az őszinteség minden másnál fontosabb.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.