Rádió

Feldúlt rostok - Ízharc a Kossuthon

Interaktív

Volt itt már harc a görbe uborkáért, a komondorért, az akácosokért, legutóbb az otthon kotyvasztott pálinkáért, most pedig, úgy néz ki, az ízlelőbimbók vannak soron.

Vinkó József gasztronómiai sorozatát (Szellem a fazékból) alapvetően még kedvelnénk is, minden modorosságával együtt, azt viszont kevéssé tudtuk méltányolni, ahogy a műsorvezető szerzői mivoltában megnyilatkozott a műsorával azonos című könyvének megjelenése kapcsán a pénteki Belépőben. Vinkó itt azt találta mondani, hogy "ha állandóan hamburgert eszel vagy Coca-Colát iszol, akkor az leszel". Ám ezzel még nem ért véget a futam, sőt, innen jött a lényeg: "ha ezeket a divatos, globalizált, trendi ételeket felkínálják, és a mama, nagymama madárteje helyett háromperces muffint vagy brownie-t kell ennem, akkor én veszítek az identitásomból, akkor én sérülök". Már megint ez a kell, miért kell? Minket nem kényszerített még senki muffinzabálásra, de lehet, hogy csak nem jártunk a megfelelő helyeken; és ha egy brownie-tól szétesik az identitásunk, az talán nem a süti hibája. Vinkó lényegi válasza azonban egy fokkal még absztraktabbra sikerült: az a baj, hogy "túlságosan nagy szerepet adtunk itthon a Michelin-csillagoknak, túl sokat beszélünk az ínyenc éttermekről, és nem beszélünk arról, hogy a legtöbb helyen már egy tojásos nokedlit sem tudnak elkészíteni". Tehát az uniformizált muffin és a hiperindividualista gourmand-vonal együtt tehet a nokedli vesztéről. Mohács és Trianon a kockás abroszon.

Hat napig is bírja

Hat napig is bírja

Fotó: Kallos Bea / MTI

Mindezek után izgatottan vártuk, hogy a vasárnapi Korkóstolót (szerkesztő-műsorvezető: Kumin Viktória) is megérintette-e a konzervatív ízmentési hullám szele. De szerencsére nem - gondoltuk húsz percen keresztül, aztán mégis megéreztük a huzatot. Erről a műsorról majd két éve írtunk már egyszer, és akkori nagyjából pozitív véleményünk ma sem változott. Van benne valami nagyvilágiság, ami egyre ritkább hordalék a Kossuth éteri hullámain. Most is mivel kezdünk: Bolyki Péter, a Corinthia Hotel séfje dob össze előttünk egy serpenyőben sült halibutfilét, violette burgonya pürével, édesköménnyel, kalamata olívával és vajmártással. Aztán a soproni kékfrankosról értekezik Harsányi Dávid, akitől azt is megtudjuk, hogy a fajta azért jó csapatjátékos, mert nem túl vastagok a tanninjai. Na, ugye. 't követi Gabnai Csaba egykori kommandós-ketrecharcos-terrorelhárító, nem mellesleg Louisiana állam díszpolgára, hogy beavasson a káposztás csíkhal készítésének rejtelmeibe. Többek között abba, hogy kapros-citromos pontykolbásszal és húsos malaccsászárral tálalják. Egészen megkapó közben az a pillanat, amikor a marcona férfi - aki a főzésbe nem kontárkodik bele, mint mondja, ez nem János bácsi kifőzdéje, hogy mindenki beleízesítsen - elárulja, hogy az étterem megnyitásával végre megtalálta a helyét a világban.

Már-már el is andalodnánk, ha nem rántana vissza a zsíros rögvalóba a műsor végén Jókai Anna kis- és nagy-Kossuth-díjas írónő. Ő a kakukktojás a Korkóstolóban, és szerepeltetése kicsit az EU-parlamentben ülő EU-szkeptikusokéra hasonlít - azért jön vendégségbe, hogy elrontsa a bulit. Azt mondja például, hogy "enni imád, viszont sajnálja a főzésre az időt", mert az étel nem marad meg, ellenben egy novellával, mondjuk, amin érdemes hónapokig is dolgozni. Minden bizonnyal igaza lehet. Ugyanakkor a kulináris kalandozás sem a dilije: "nem szeretek megismerni új ízeket, ha valamit megszoktam, azt akár hat napig is bírom enni", ráadásul "a keleti fűszerekkel a világból ki lehet űzni". Végül a nagy vallomás: "én egyáltalán nem eszek salátát, zöldséget nekem ne tessék adni, nem eszek semmi biót, semmi egészségeset, adjanak nekem egy jó erős marhapörköltet nokedlivel, természetesen, finom húsleveseket, szóval abszolút magyaros ízeket". A vinkói gasztrokígyó a saját farkába harap, a gonosz kis globalizált muffintól visszajutottunk a jó öreg paprikaporos, rántásszagú Kádár-konyháig. De vajon miért volt erre a riportra szükség annyi érdekes bejátszás után? Rejtély. Mintha a legfelszabadultabb műsornak is teljesítenie kellene egy kötelező ókonzervatív kvótát.

Belépő, április 25.; Korkóstoló, április 27.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.