Amikor Sztupa és Troché kiültek a padra, szemben a Napsugár kisvendéglővel, nem tudták levenni a szemüket a bejáraton éktelenkedő hatalmas lakatról. Ilyen rohadt nagy lakatot ők még soha sem láttak, nyilván a szimbólumok valami ferde humorú barátja rakta oda, hogy látjátok, felek, ez is bezárt örökre, turkáló lesz vagy stadion, fogpiszkáló, ha el nem vágom közben az ujjam. Turkáló speciel a vasboltból lett pár lépéssel arrébb, igaz, hogy csak a feléből, a másik feléből meg cukrászda, speciel a Napsugár kisvendéglő egyik fele is valamiféle cukrászda/presszóként funkcionált, fagyi mindenesetre kapható volt, tölcsérbe és pohárba: négy gombóc két forintért, de nem ez volt a nagy szám. Hanem a függönnyel elválasztott étteremrész. De mielőtt tisztáznánk, hogy mi volt ott a nagy kunszt, a tisztánlátás végett azért szögezzük le, a cukipresszó meg az étterem is alapvetően kocsma volt, táncos sör, nagyfröccs, és szevasztok. Na, itt játszott minden szombat este a Nirvána. Néztek, mi? A Nirvána. Sztupa és Troché nézték azt a ménkű nagy lakatot, és vonogatták a vállukat. Egyik napom olyan, mint a másik, lemegyek a vasútállomásig, gondoltam, de mi a fasznak, az a’szeg még hervasztóbb, mint a főszeg, gondoltam inkább majd innen fölbaktatok a temetőig, az is épp elég deprimáló lesz. És most mozdulni sem tudok, nézem ezt a rohadt lakatot, s nem állok fel, hogy nekivágjak, s megállapítsam, hogy Gál tanító néni vagy a Bandi bácsi (Joó András tisztelendő úr) háza helyén virágüzlet nyílt, s az út felett meg ott figyel Zséda, nehogy már túl gyorsan hajtsál. Ezért tényleg nem érdemes fölállni. A Nirvánában tán négyen játszottak, mint a Beatlesben, a Miklós Géza dobolt, s tán Szabó Lacinak (Zolinak?) hívták a gitáros-énekest, volt neki egy olyan szemüvege, mint a Szörényinek (vagy a Lennonnak).
Pénteken (18-án) a Film Café este hét után kezdi a Vér című brit filmet, melyben jelentősek a környülállások, hiszen Paul Bettany és Stephen Graham nem elég, hogy testvérek és rendőrök, de még Mark Strong után is kell nyomozniuk, aki nyugalmazott kéjgyilkosként pergeti sivár napjait. S ha ez nem lenne elég baj a jó Paulnak és a derék Stephennek, ott az apjuk, szintén rendőr, sőt kapitány, pipipitány: Brian Cox (a bűvtelen sárkány). S még lehet ezt is tetézni, konkrétan a forgatási helyszínnel, ami a Hilbre-szigetek közül nyilván a nagyobbik, vagy sima komputeranimáció, mert ilyen helyek ugyanis aligha léteznek. Szerencsére a Film Mánián már fél hat előtt elkezdték a Lovasok a forgószélben című réges-régi westernt, amiben az a jó, hogy a jóravaló cowboyokat összekeverik az akasztanivaló haramiákkal.
Szombaton Papp Laci lép a kötelek közé vagy a szorítóba, ezt még tisztázni kell. A Duna úgyszólván ebédidőben adja a Nehéz kesztyűket. Játékfilmről lévén szó, Papp Laci világbajnok bokszolót ad, ami szép és nemes dolog, bár én kicsit jobban szeretem a maestro bunyós filmjei közül Az oroszlán ugrani készült, abban Bujtor tízpercenként veri laposra nevezett Lacit. Az M3 pedig esti negyed kilenckor köszön be Azzal a szép fényes nappal, ami nem elég, hogy Szabó Magda, de még Szőnyi G. Sándor is rendezte, és Vajk elistvánosodásáról szól. Hát, így tévézzenek, ha mernek!
