Videojáték

GTA V

  • - wilson -
  • 2013. október 19.

Interaktív

285 millió dollárból egészen sok stadiont lehet felhúzni az országban, és ez az összeg még abban az Egyesült Államokban sem aprópénz, ahol korábban sosem áldoztak ennyit egyetlen videojátékra.

A lábát több kontinensen is megvető, az 1997-es GTA (Grand Theft Auto) óta csak és kizárólag sikercímeket gyártó Rockstar Games persze nem az az average Joe, aki kétévente új epizódokat gyárt - ha a Rockstar valamit kiad, az mindig játéktörténeti esemény.

Nincs ez másként a jelenlegi konzolgeneráció talán legdurvábban hype-olt játéka esetében sem. A GTA V ugyan minden, csak épp nem forradalom, élménynek viszont szinte tökéletes. Túl sok eredetiséget fölösleges lenne keresni benne: a Hollywoodot és a modern szórakoztatóipart úton-útfélén kifigurázó GTA-k pontosan ugyanabban a sablonrendszerben készülnek, mint az általa kigúnyolt művek (ennek iróniatartalma emiatt mérhetetlen). A különbség mindenki máshoz képest csak az, hogy ezt a vállalat fekete öves szinten űzi - a nyers, meglehetősen céltalan erőszakra kihegyezett játékmenet gyengeségeit, monotonitását ezúttal is tökéletesen tudja leplezni az, hogy mennyire kidolgozott, meny-nyire részletgazdag minden egyes eleme. A Rockstar nem csupán játszóteret épít, hanem valóságos világot, ezúttal hatalmasat - Los Santos megyét járművel átszelni minimum 30-45 perces mulatság, és nem az unalmas fajtából.

A GTA V nem egyszerűen egy ötödik rész, hanem egy ennél jóval több részt tartalmazó család tablóképe - benne van minden, amiért a GTA-t valaha is lehetett szeretni, és ezért nem túlzás azt állítani, hogy a minőséget nézve ez a legjobb játék, amit a Rockstar valaha is az asztalra tett. Az pedig ezek után már kit érdekel, hogy eredetiségből is maximum kettes alát érdemelnek, ha jó 30-40 órára kiragadnak a világból, hogy egy másik, a miénkre kísértetiesen emlékeztető valóságba dobjanak.

Rockstar Games, PS3, X360

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.