A lábát több kontinensen is megvető, az 1997-es GTA (Grand Theft Auto) óta csak és kizárólag sikercímeket gyártó Rockstar Games persze nem az az average Joe, aki kétévente új epizódokat gyárt - ha a Rockstar valamit kiad, az mindig játéktörténeti esemény.
Nincs ez másként a jelenlegi konzolgeneráció talán legdurvábban hype-olt játéka esetében sem. A GTA V ugyan minden, csak épp nem forradalom, élménynek viszont szinte tökéletes. Túl sok eredetiséget fölösleges lenne keresni benne: a Hollywoodot és a modern szórakoztatóipart úton-útfélén kifigurázó GTA-k pontosan ugyanabban a sablonrendszerben készülnek, mint az általa kigúnyolt művek (ennek iróniatartalma emiatt mérhetetlen). A különbség mindenki máshoz képest csak az, hogy ezt a vállalat fekete öves szinten űzi - a nyers, meglehetősen céltalan erőszakra kihegyezett játékmenet gyengeségeit, monotonitását ezúttal is tökéletesen tudja leplezni az, hogy mennyire kidolgozott, meny-nyire részletgazdag minden egyes eleme. A Rockstar nem csupán játszóteret épít, hanem valóságos világot, ezúttal hatalmasat - Los Santos megyét járművel átszelni minimum 30-45 perces mulatság, és nem az unalmas fajtából.
A GTA V nem egyszerűen egy ötödik rész, hanem egy ennél jóval több részt tartalmazó család tablóképe - benne van minden, amiért a GTA-t valaha is lehetett szeretni, és ezért nem túlzás azt állítani, hogy a minőséget nézve ez a legjobb játék, amit a Rockstar valaha is az asztalra tett. Az pedig ezek után már kit érdekel, hogy eredetiségből is maximum kettes alát érdemelnek, ha jó 30-40 órára kiragadnak a világból, hogy egy másik, a miénkre kísértetiesen emlékeztető valóságba dobjanak.
Rockstar Games, PS3, X360
