Azt, hogy valóban mindenki örömmel vette volna a hírt, bizonyos szempontból rögtön árnyalja pár tényező. Olyasmikre gondolunk, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa azt megelőzően szerződött az új rádiót indító céggel az országos kereskedelmi frekvencia használatára, hogy az ugyanezen a frekvencián korábban működő Class FM, illetve annak tulajdonosa, az Advenio Zrt. jogorvoslati kérelmét a bíróság elbírálhatta volna. Vagyis ezután akkor sem kaphatná vissza a Class a maga frekvenciáját, ha valami csoda folytán az Advenio pert nyerne. A jogi csűrés-csavarás további elemzése helyett elég annyit mondani, hogy mindez ma Magyarországon természetes, hiszen a Class FM még mindig Simicska árnyékával küzd (pedig hol van már az a korpulens alak!), míg az új csatornát üzemeltető Hold Reklám Kft. mögött a hozzáértők Andy Vajna és Mészáros Lőrinc nem kevésbé árnyas figuráit vélik felfedezni. Elég az hozzá, hogy a máskor nem épp villámügyintézéséről ismert Médiatanács ezúttal mindösszesen három nap alatt kiizzadta a szerződést, a Hold Reklám Kft. a rendelkezésre álló 120 nap helyett körülbelül két hét alatt összerakta az új adót, sőt, még arra is jutott idő a nagy rohanásban, hogy az eredetileg POP FM-ként elnyert frekvenciaszerződést módosítsák, s új, remekbe szabott nevén Retro Rádióként kezdhesse meg a csatorna a működését. Lábjegyzet, de talán nemcsak a Class FM stábja szomorkodhatott az ügymenet miatt, hanem a budapesti és a nyíregyházi Retro Rádió is, akiknek az új, országos adó miatt nevet kell változtatniuk (előbbi Magyar FM, utóbbi Best FM néven folytatja).
De érdekel valakit ez az egész kavarás, ha végre ismét az ABBA-val, Boney M.-mel, Adriano Celentanóval, Piramissal, Bergendyvel meg Omegával kelhet-fekhet az ország? És ha olyan régi, ahogy mondani szokás, jól bevált műsorvezetői nevekkel töltheti a napját mindenki Mátészalkától Pusztazámoron át Zalalövőig mint Hepi Endre, Dénes Tamás vagy Várkonyi Attila alias DJ Dominique? Hát, nem hinnénk.
De még mellettük is, gondolhatta a rádió vezetősége, kell valaki, akitől igazán összefut minden magyar rádióhallgató szájában a múlt édes nyála, akinek a hangjától egyszerre tolul föl kiben-kiben az építőtáborok, osztálykirándulások, zánkai nyaralások, és ki tudná felsorolni, miféle remek dolgok emléke. Valóban, keresve sem találhattak volna a Retro Rádió művészeti ideológusai alkalmasabb figurát a magyar zenés rádiózás hőskorából, mint B. Tóth Lászlót, és az ő emblematikus Poptarisznya című műsorlegendáját.
„Újraindul az országos Retro Rádióban B. Tóth László kultikussá vált műsora, a Poptarisznya!” – adták hírül mindenféle fórumon és a közösségi média megfelelő szegleteiben. Augusztus 19-én pedig, mintegy a nemzeti ünnep felvezetéseként végre el is jött a nagy nap, délután kettőtől felcsendült a jól ismertnek vélt felkonf. Tegyük hozzá, hogy egyébként a poptarisznya.hu nevű internetes rádióban eddig is ment ez a műsorszám, de hát ez ne zavarjon senkit (egyébként a netrádióban a Poptarisznya helyén ezentúl Bétóshow fog futni, azonos tartalommal).
Meghallgattuk a háromórás esztrádműsor prömierjét, és azt kell mondanunk, tökéletesen kivitelezett médiaeseményről volt szó. A Poptarisznya éppen olyan volt, mint anno, ugyanazok a zenék szólaltak meg benne (azzal együtt is ilyen érzésünk volt, hogy hozzácsapták a műsor horizontjához a 90-es éveket is), mint harminc évvel ezelőtt, ugyanazok a „különleges effektek” tarkították az adásidőt, és maga B. Tóth is ámulatra méltó módon ugyanolyan átlelkesült dinamizmussal szólt bele az összes számba, mint fénykorában. Egyedül a magnós rovat maradt el, de ennek valamiféle feltámasztását is beígérte a későbbiekre a házigazda, ha jól értettük. Mégis azt kell mondanunk, hogy az újraindult Poptarisznya hamis nosztalgiával operált. Hiszen az a világ, amit megidézett, nem múlt el, és éppen a premieradás makulátlan illeszkedése a jelenvalóságba volt erre a legerősebb bizonyíték. Képtelenség valami olyasmi iránt nosztalgiát érezni, amiben élünk. Márpedig ez a múlt sosem szakadt meg, továbbra is ugyanebben élünk, ez már nem is kérdés.
Retro Rádió, augusztus 19.
