Rádió

Kedves zaklatóink

Véleménykutatás a Klubrádióban

Interaktív

Ha már a műsor úgy tesz, mintha valódi közvélemény-kutatás lenne, vonjunk le mi is egy nem reprezentatív végeredményt a hallottakból: a hat betelefonálóból négy egészen agyzsibbasztó volt, míg kettő kifejezetten érdekes dolgokat mondott.

Az ugyanakkor, hogy az előbbi csoport nemi megoszlása három–egy a férfiak javára, míg az utóbbié kettő–null a nőkére, meglehet, jelentéses különbség.

A Klubrádió egyik népszerű műsora, az Ez itt a kérdés mindennap 15 percben jelentkezik déli negyed 1-kor. Nem a legaktívabb műsorsávban kapott helyet tehát a produkció, mégis úgy tűnik, égnek a vonalak ilyenkor Óbudán. Ha emlékezetünk nem csal, volt idő, amikor a betelefonálással egyben a rádiót is lehetett támogatni (emelt díjas hívás volt), aztán olyan széria is akadt, amikor ismert közéleti szereplők tettek fel naponta egy-egy kérdést. Újabban a műsor két házigazdája felel a témákért felváltva; Neuman Gábor és Lampé Ágnes általában a napi aktualitásokhoz kapcsolódva dobják fel a labdát.

Március 5-én ezt a labdát elég kegyetlenül lecsapta a közönség, és ez egyben a műsorforma határaira is rögtön rámutatott. Mert hát a vox populi nemritkán artikulálódik nyomasztó futamokban, csak éppen, ha az utcán találkozik vele az ember, vagy egy szakszerű közvélemény-kutatásban szembesül hasonló hátborzongató eredménnyel, valamelyest el tudja azt tartani magától. Ám egy rádióban hallva az egésznek lesz valami zavarba ejtő közvetlensége, ráadásul a műsorvezető is kellemetlen helyzetben találja magát: nem akar aktívan beavatkozni, ad absurdum vitázni, hiszen épp közvéleményt kutat, ugyanakkor már az is egyfajta aktív beavatkozás, hogy valakinek a hangját egy teljes vételkörzetre kihangosítjuk.

Nem tudhatjuk, hogy az Ez itt a kérdés házi­gazdái eleve a zaklatási botrányokat körülölelő hazai diskurzus gyászosságára szerették vol­na-e felhívni a figyelmet, vagy egyszerűen csak így jött ki a lépés, mindenesetre sok szempontból tanulságos volt a keddi adás. A kérdés egészen pontosan arra vonatkozott, hogy egyetért-e a tisztelt hallgatóság azzal, hogy Marton László és Kerényi Miklós Gábor, az utóbbi idők legnagyobb visszhangot kiváltó zaklatási ügyeinek kulcsfigurái újra rendezhetnek. Lampé a kérdés mellé Pintér Tibort is idézte, aki Kerényi kapcsán jézusi megbocsátást emleget – milyen érdekes, hogy Oberfrank Pál is valami ilyesmivel érvelt, amikor szintén megbocsátásban részeltette Martont. Egész jól lerendezik ezt egymás közt az urak. Az első betelefonáló, Éva, mindezzel együtt arról beszélt, hogy nemigen tud egy áldozat, mint ő maga is, valóban megbocsátani, hiszen olyasmi történt vele, pontosabban olyasmit tett vele valaki, ami az egész életére kihatással volt. Évát hallgatva még azt gondolhattuk, értelmes eszmecseréről lesz szó, de sajnos hamar a hátára fordult az adás, és úgy vergődte végig a hátramaradó időt.

Érdekes, hogy a férfiak, László, Tivadar és Péter, mintha eleve valamifajta sértettségből szólaltak volna meg: Tivadar nem is rejtette véka alá felháborodását, hogy egy szép dekoltázs vagy egy szűk szoknya láttán miért is ne lehetne hangot adnia az érdeklődésének, mondjuk azzal, hogy felkéri a hölgyet egy táncra. Az ugyan nem derült ki, mi köze ennek a két rendezőt ért konkrét vádakhoz, mindenesetre Tivadar ezzel bizonyítva látta, hogy természetes a művész urak további alkalmazása és elismerése. László a rendezőket ért „meghurcolást” ahhoz mérte, amikor a 20. század elején a homoszexuális művészeket öngyilkosságba hajszolták, Péter pedig – Wahorn Andrást idézve – abbéli véleményének adott hangot, hogy „negyven éve ezt még udvarlásnak hívtuk”. Abban mind egyetértettek, hogy az áldozatnak kell bizonyítani a dolgot, illetve azt már Marcsival együtt vallották, hogy Sárosdi Lilla csak hírnévre akart szert tenni, és valószínű, hogy anno valami szerepért hagyta magát „körüludvaroltatni”.

Mindegyik betelefonálásban tucatnyi pillanat akadt, amikor a műsorvezető közbeszólhatott volna, és Lampé hangjában érződött is olykor valami ilyesmire utaló szándék, ám helyette annyit mondott udvariasan: „nagyon érdekes vélemény ez is, köszönjük szépen”. Ettől viszont az egész műsor nemcsak elképesztően meddővé, de viszolyogtatóvá is vált. Ezen már az utolsó betelefonáló, Tünde megjegyzése – tudniillik, hogy azért a nagy megbocsátás előtt nem ártana, ha az elkövetők vállalnák a tettüket, és esetleg bocsánatot is kérnének érte – sem segített, már csak részben tudott tompítani. Másnap kiderült, a betelefonálók 71 százaléka a zaklatók mellett foglalt állást.

Ez itt a kérdés, Klubrádió, március 14.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.