Tévé

Későn, csonkán

Magyarul Balóval

Interaktív

Vagy fél évtizede nem szerepelt képernyőn, s jellegzetes hangszínét és hanghordozását is csupán Beliczai Balázs paródiái idézték a fülünkbe, ám Baló Györgyöt mégis mindmáig a minőségi tévés újságírás nagy öregjének tudjuk.

Egy országban, ahol a nagy öregek a legtöbbször csupáncsak öregek, ez persze nem feltétlenül jelent túlságosan sokat, azonban Baló tényleg szakmájának mestere, imponáló rutinnal és kizökkenthetetlen nyugalommal. Kézenfekvő, s az elemzésre-megfejtésre nem is igazán rászoruló döntés tehát, hogy a pártatlan és sokirányú tájékoztatás kötelmére frissen ráismert RTL most műsort adott neki: ugyan csináljon már valami napi hírháttér­szerűséget!

A döntés helyes, de sajnos meglehetősen elkésett. Nem Baló szellemi kondíciója miatt, mert az máig remek, s még csak nem is az aktuális tusakodások állása okán. Hanem azért, mert a következetesen lefelé licitáló, évtizedes műsorpolitikával sikerült a közönséget elszoktatni a gondolkodós műsoroktól. Önmagában is árulkodó a tény, hogy az adásoknak a mellékcsatornán, a Való Világ napi összefoglalói előtt találtak helyet, amit hurráoptimizmussal lehet ugyan közönségnevelő gesztusnak kancsalítani, ám némi realizmussal tekintve a dolgot inkább a közegidegenség bizonyítéka ismerhető fel benne. (Hogy aztán éjféltájban a főcsatorna is megismétli az adásokat, az vajmi keveset árnyal ezen az összképen.)

A közegidegenség említése amúgy azért fontos, merthogy nyilvánvalóan elbizonytalanító hatással van a Magyarul Balóval készítőire. Kicsit restellni látszanak a régimódi beszélgetős jelleget, s így olyan bejátszásokkal meg infografikákkal próbálják hígí­tani műsorukat, amelyek ritkán adnak hozzá valós többletet a beszélgetéshez, ellenben legalább megtörik. A csütörtöki adásban ráadásul a meghívott korrupció-szakértőn is érezhető volt, hogy meglepi a kereskedelmi adón való huzamosabb megszólalás lehetősége.

Igazán kínossá mégis a pénteki adás vált – méghozzá szinte öntudatlanul. A napon, amikor mindenki Simicska Lajos ejakulátumos kiszólásával és a jobbsajtó nagy belső meghasonlásával volt elfoglalva, a stúdióban Tarlós Istvánnal készült cikcakkban haladó interjú. Mi tagadás, ezúttal Baló György sem volt jó formában, máskülönben nem engedi magából előtörni a hajdani sportriportert, imigyen felvezetve a 2024-es olimpiai pályázás témáját: Magyarország bőségesen megérdemel egy olimpiát. (Mely kijelentést azután rögvest követte a lélekszámra és négyzetkilométerre vetített olimpiai aranyak és egyéb érmek számunkra oly kedves, mi több, drága összesítése.) Tarlós már itt kényelembe helyezhette magát, s utóbb is remekül elvolt homályukban meghagyott kijelentéseivel: „nagyon kedvező híreket kaptam a legközvetlenebb forrásból”. Kedvére csaphatott át egyik témáról a másikra, számon kérve az ombudsmanon és a Kúrián, hogy könnyű az íróasztal mögül akadályozni, de nehezebb dolgozni, s tüntető terminológiai flegmával emlegethetett „híres internetes fórumokat”.

S azután jött az utolsó két perc egy értelmezhetetlen tévés mélyponttal. Baló – jelezve az idő szűkösségét – még rákérdezett egy közgyűlési verbális durvaságra, ámde egyetlen név vagy bárminő konkrétum említése nélkül. Előnyös helyzetét felismerve Tarlós sem változtatott ezen a helyzeten, ellenben megemlítette, hogy „a hölgy” szüleit régóta jól ismeri, s hogy ezt „a hölgy” is tudja. Azután rámutathatott arra a számára a jelek szerint feldolgozhatatlan tényre, miszerint ahol kamerák és mikrofonok vannak, ott vigyázni kell arra, hogy mit mond az egyszeri árva kis politikus. Ebből ő persze zavartalanul azt a következtetést vonta le, hogy semmi baj nem történt volna, ha nincsenek ott a közgyűlésen médiamunkások. S végül még ezt a megfellebbezhetetlen igazságot is bemondhatta, jószerint a tévénézők nevében is: „Azért tudni kellene, hogy mi történt.” Hát ja!

RTL II, február 5. és 6.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.