Tévésorozat

NCIS: New Orleans

  • Gera Márton
  • 2015. március 7.

Interaktív

Könnyen elkedvetleníti a nézőt e film, mert azt látjuk, mennyire egysíkú a rendőri munka Amerikában, jelvényes emberek telefonálnak, pisztolyt fognak, pisztollyal lőnek, aztán csattan is a bilincs. És még mindig nem sikerül megfejteni, miért is tengerészeti helyszínelő valaki, aki folyton a szárazföldön rohangál. Hiszen az NCIS: New Orleans majdnem teljesen megegyezik az NCIS-szel, a végére odacsapták egy város nevét, kerestek pár tökéletesen érdektelen szereplőt, és már lehet is újrafogalmazni az eddigi eseteket.

Fejlődik a technika, számítógéppel rekonstruálják a lehetséges elkövetési módot, de inkább azt venni észre, hogyan tunyulnak el a nyomozók. Egyre kevesebbet használják az eszüket, várnak arra, hogy majd megmondja valaki, hová menjünk, mi kivonulunk a helyszínre, a gyilkos menekül, száz méter futás után persze hogy elkapjuk, talán elég is ez. És hiába indult érdekesen az első epizód, ha nagyjából tíz perc alatt össze lehet rakni a képet, és csak azért nézni, hogy kiderüljön, igen, igazunk volt. A következő részekre azonban már elfogyott minden, ami komolyan vehető. Felborul egy rabszállító kocsi, és páran kiszöknek, jön a nagy felfedezés, hogy az egyikőjük egy hírhedt bűnöző.

Bosszantó, mennyire nem a földön járunk, mennyire nem hihetők a jelenetek, mert valószínűleg eleve nem is szánták annak őket. Ahogy nincs a dialógusokban szellem, csak hosszú mondatok, értelmetlen válaszok, a fiatal férfi mond valami pajzán dolgot a fiatal nőnek, aki gorombán néz, közben elkapják az elkövetőt, mehet a börtönbe, jöhet az újabb ügy. Majd hozzászokunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.