Tévésorozat

Kicsi ország, kicsi Kína

  • Gera Márton
  • 2015. december 5.

Interaktív

Van az ismeretterjesztő sorozatoknak egy visszatérő problémája: néhány részben szeretnének bemutatni valamit, amire egy élet is kevés, a borneói orangutánokra talán elég négy epizód, a magyarországi kínaiak mindennapjaira nem igazán. Meg kellene dönteni a sztereotípiákat, elmondani, hogy a kínai büfékben nem kutyát sütnek, a kínai boltok pincéjében nincs szervkereskedelem. És utána lehetne fontosabb dolgokról beszélni, megismerni egy másik kultúrát, mert lehet, hogy az éttermeken meg a ruhaüzleteken kívül más is eszünkbe jut a mellettünk élő kínaiakról.

Ami a Spektrum új sorozatát, a Kicsi ország, kicsi Kínát illeti, nos, kiállja a próbát. Úgy tűnik, a készítők tisztában voltak a feladat lehetetlen voltával, nem akartak átfogó képet adni, néhány élettörténetet kapunk, itt élő kínaiak mindennapjait látjuk.

A piaci árus meséli megtörten, hogy hiába jött Magyarországra, nem csinálta meg a szerencséjét. De nem mehet vissza a hazájába, mert ott örökre lúzernek számítana, aki még külföldön sem lett sikeres. Persze sokan megcsinálták a maguk szerencséjét, mesél egy kínai vállalkozó is, a nehézségek dacára mosollyal mondja, hogy ő már itt lesz nyugdíjas. A néző néhol megdöbben: a kínaiak nagy része bérszülőt fogad, és egy gyereknek természetes, hogy szüleit egy ideig csak hétvégén látja. Néhány jelenet annyira őszinte és megindító, hogy alig hinni el, hogy egy ismeretterjesztő sorozat huszonöt perces epizódjában látható. Mert ez a kulcsa az egésznek: minden epizód egy jellemző kérdés, városi legenda köré szerveződik.

A Spektrum Tv műsora

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)