Van az ismeretterjesztő sorozatoknak egy visszatérő problémája: néhány részben szeretnének bemutatni valamit, amire egy élet is kevés, a borneói orangutánokra talán elég négy epizód, a magyarországi kínaiak mindennapjaira nem igazán. Meg kellene dönteni a sztereotípiákat, elmondani, hogy a kínai büfékben nem kutyát sütnek, a kínai boltok pincéjében nincs szervkereskedelem. És utána lehetne fontosabb dolgokról beszélni, megismerni egy másik kultúrát, mert lehet, hogy az éttermeken meg a ruhaüzleteken kívül más is eszünkbe jut a mellettünk élő kínaiakról.
Ami a Spektrum új sorozatát, a Kicsi ország, kicsi Kínát illeti, nos, kiállja a próbát. Úgy tűnik, a készítők tisztában voltak a feladat lehetetlen voltával, nem akartak átfogó képet adni, néhány élettörténetet kapunk, itt élő kínaiak mindennapjait látjuk.
A piaci árus meséli megtörten, hogy hiába jött Magyarországra, nem csinálta meg a szerencséjét. De nem mehet vissza a hazájába, mert ott örökre lúzernek számítana, aki még külföldön sem lett sikeres. Persze sokan megcsinálták a maguk szerencséjét, mesél egy kínai vállalkozó is, a nehézségek dacára mosollyal mondja, hogy ő már itt lesz nyugdíjas. A néző néhol megdöbben: a kínaiak nagy része bérszülőt fogad, és egy gyereknek természetes, hogy szüleit egy ideig csak hétvégén látja. Néhány jelenet annyira őszinte és megindító, hogy alig hinni el, hogy egy ismeretterjesztő sorozat huszonöt perces epizódjában látható. Mert ez a kulcsa az egésznek: minden epizód egy jellemző kérdés, városi legenda köré szerveződik.
A Spektrum Tv műsora
