Megszűnik a Dunszt.sk

Kinek a kultúrája?

Interaktív

Öt és fél év működés után megszűnik a Dunszt.sk szlovákiai magyar kulturális portál. A főszerkesztő kifáradásról és strukturális nehézségekről beszél, de politikai és társadalmi kérdések is felsejlenek a háttérben.

A Dunszt.sk rövid idő alatt vált az utóbbi idők legérdekesebb fórumává, és nem csak a szlovákiai magyar, de az „összmagyar” kulturális életben is komoly presztízse lett. Az oldal története a kulturális szféra válságáról is sokat elmond, s a kisebbségi magyar politikai viszonyok szempontjából sem tanulságok nélküli.

Osztott tér

A szlovákiai magyar kulturális élet ismerői számára közhely, hogy a Szigeti László nevével fémjelzett Kalligram folyóirat- és könyvkiadó létrejötte és felfutása az önállóvá váló állam első két évtizedében akár aranykornak is tekinthető. Szigeti a cseh és szlovák kultúra és politika olyan kiemelkedő alakjaival ápolt jó viszonyt, mint Václav Havel vagy Bohumil Hrabal, s a progresszív kulturális programot és a nemzetközi beágyazottságot a függetlenné váló Szlovákia kisebbségi magyar kulturális életébe is tovább tudta vinni. Nem véletlen, hogy az általa létrehozott Kalligram márka a személyes visszavonulását túlélve ma is meghatározó szereplő – immár elsősorban a magyarországi kulturális piacon. Az eredeti Kalligram felbomlása a 2010-es évek közepén viszont jelentős űrt hagyott a szlovákiai kulturális térben.

A Dunszt indulása is ehhez az időszakhoz kapcsolódik, az alapító főszerkesztő Beke Zsolt korábban másfél évtizedig dolgozott a Kalligramnál különböző szerkesztői pozíciókban. 2016-ban aztán a hozzá hasonlóan dunaszerdahelyi Benes Zsolttal, aki a technikai hátteret biztosította, belevágtak egy kulturális honlap létrehozásába. Ahogy Beke fogalmaz, eleinte blogszerűen működött az oldal, egyszemélyes fórumként, aztán a következő két év során lassan épült valódi online folyóirattá. Az oldal neve játékosan a szerkesztő lakhelyé­re is utal: Dunaszerdahely, szlovákul Dunajská Streda.

A kezdetben szinte hobbiprojektnek tűnő oldalnak viszonylag hamar híre ment, és a szubjektív, egyéni hangú cikkeket közlő online fórumnak lelkes követőtábora alakult ki. Ehhez képest az első évben, amikor működési támogatásra pályáztak, mindössze 2000 eurót kaptak, márpedig abból nem lehet lapot kiépíteni és fenntartani. Beke szerint e nyilvánvalóan fricskának szánt támogatásban már benne volt annak a törésnek az előjele, amely 2018–2019-ben végül kettészakította az addig strukturálisan egységes szlovákiai magyar irodalmi életet. A magyarországi kultúrpolitika hatása akkorra forrott ki: a politikai alapon osztott támogatások, a budapesti centrumból kézi vezérléssel létrehozott irodalmi és politikai fórumok, a háttéralkuk és politikai játszmák ugyanolyan megosztottá tették a felvidéki kulturális szcénát, amilyen megosztott a magyarországi már jó ideje.

A szimbolikus pillanat épp az volt, amikor Demeter Szilárd 2019. június elején Orbán Viktor jelenlétében aláírta az együttműködési nyilatkozatot a határon túli irodalom válogatott képviselőivel Kazinczy Ferenc sírhelyénél. A hírhedt szövegezésű („az élő irodalom képlete legfontosabb eleme” az olvasó), vajmi kevés konkrétumot tartalmazó, és azóta szépen el is felejtett papír egyik aláírója a Szlovákiai Magyar Írók Társaságát (SZMÍT) vezető Hodossy Gyula volt. Az ő parolázását Demeterrel és Orbánnal a SZMÍT tagságának jelentős része nem emésztette meg: 2019 nyarán kiváltak és létrehozták a Bázis egyesületet. Másfél évtizeddel korábban a Magyar Írószövetség és a belőle kiváló Szépírók Társasága között is hasonlóképpen zajlott a szakadás. Hodossynak nem kellett sokáig szomorkodnia, előbb a budapesti irányítással létrehozott felvidéki Előretolt Helyőrség főszerkesztője lett, majd a Térey-ösztöndíjat is elnyerte – igaz, a kétéves felülvizsgálatkor, tavaly decemberben el is vették tőle.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.

Egy mondat a zsarnokságtól

Szabó László volt már a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, helyettes államtitkár, az MTVA alelnöke, és mivel önéletrajza szerint még igazolt labdarúgó is, bátran kijelenthetjük, hogy a kommunikációs szakember korunk hőse.

A világ sportfőországa

Kedd reggel kinyitottuk a cseh sajtót (komolyan: a magyart hiába), és azt láttuk, hogy rólunk van szó megint. „Putyin odacsapott?” – teszi fel például a kérdést már főcímében Csehország legolvasottabb fóruma, az idnes.cz.