Amikor Sztupa és Troché rendszerezték az állatparkot, hamar be kellett látniuk, hogy nagyon nagy feladatra vállalkoztak. Első lépésként ugyanis létszámellenőrzést tartottak. Az elöljárók az állatpark centrumába, a hangulatos főtérre vezényelték ki a teljes állományt: ahol korábban csak a por szállongott, s ördögszekeret hajtott a pajkos szél, most tömegek ácsorogtak hanyag testtartást öltve. A nyulak dohányoztak, tudniillik, a felmenőik közt annyi volt a kísérleti nyúl, hogy ők már függőnek születtek, szerencsére az egyik dohánymulti épp állatmentő kampányt indított akkoriban, s így ingyen szállították kamionszámra a szűrőtlen cigit, a nyulak valahogy nem tűrték a filtert, letörték, leharapták, így hamar megtörtént az átállás a mezítlábas termékszerkezetre, de ez úgyszólván mellékszál, mert a teknősök tökmagot köpködtek széles szőnyeget alkotván maguk alá és köré, a kenguruk meg csak szimplán zsebre baszták a kezüket, de így is ők tűntek a legpökhendibb népségnek. Ráadásul ott voltak még a jámborak is, a szinte láthatatlanok, akik minden idegszálukkal csak a feltűnést kerülték, főnökük, a 100 éves kakadu egyenesen elbújt egy krokodil hasa alá, aki viszont kidőlt fatörzsnek álcázta magát, szóval baromi nagy volt a tömeg. Az elöljárók egy pillanatig gondban látszottak lenni, hogy kinek jelentsék a létszámot, aztán Sztupát választották, mert Trochénak annyira barátságos feje volt, hogy az is szóba került köztük, hogy beveszik állatnak. Végül nem vették, de Sztupának jelentettek. Sztupa fejben összeadta a lejelentett adatokat, de még csak a felénél járt, amikor átlátta, hogy ez így nem megy, s feladta az összeadást. Nem is az egybegyűltek számossága tűnt riasztónak, hanem a sokféleségük, ezért így kezdte beszédét: Álla-tok! Sokan vagytok. Sokfélék. Mindőtökből tücsköt csinálunk.
Pénteken (24-én) egyszerűen nem tehetünk mást, mint bejárjuk a világot hű Junosztyunk fedélzetén. Mindenki Párizsba vágyik, mi is ott kezdünk tehát. Az HBO este kilenc után adja a Vincent és a világvége című francia–belga műalkotást, melyben konkrétan azért kell Párizsba menni, mert nyakunkon a világvége. Amennyiben viszont jó okunk van tartani a világvégétől, tízkor át lehet szállni a Dunán hajózó Polisse című dettó francia drámára! Ez persze a párizsi rendőrség előtt tornyosuló nehézségeket tárgyazza, egészen az alkalmi gépkocsihiányig elvezetvén türelmes nézőjét. Ha nem kell Párizs, nekem a Dolomitok is megfelel, a Cinemax 2-n 22.40-kor kezdődő Három hegycsúcs ugyebár a Drei Zinnent/Tre Cimét jelenti, s arról szól, hogy méretre kell szabni az új papát, amire kétségkívül a legalkalmasabb eszköz a bivakolás. Szerencsére volt előtte valami, ami Bostonban játszódott, ahol legfeljebb bankrablások alkalmával bivakolnak a népek. Vagy otthon, sötétedés után, amikor Az éjszaka törvénye lép életbe, aminek a filmkészítés legbostonibb bostonija, aki még a bostoni fejtágítónál is bostonibb, szóval Ben Geza Affleck szerez érvényt, bizonyítván, hogy a bostoniak is magyarok. Kilenckor Brooklyn arcai volt Titus Welliverrel és Vincent D’Onofrióval a Filmboxon. S ha már Vincent, itt a tévévilág vége is – oh, már mióta. Önök se forszírozzák a dolgot!
