Fogalmunk sincs, hogy A világ urai című műsor stábja, tehát Selmeci János szerkesztő és Szénási Sándor műsorvezető mióta gondolkodott a tematikán, de kétségtelen, hogy törökös műsoruk, sőt, műsoraik, hiszen több adásról van szó, mondhatni a megfelelő pillanatban érkeztek. Legalábbis a jelenben éppen jókora stratégiai győzelmet könyvelhetett el az ankarai vezetés, hiszen közeli szövetségesük, protezsáltjuk és fegyvervásárlójuk, Azerbajdzsán a minap tönkreverte az örményeket Hegyi-Karabahban, az utóbbi évek egyik legbrutálisabb villámháborúja során. Ezzel pedig megnyílt az út a törökök előtt a Kaszpi-tenger felé, és azon túlra is. A jelenig végül ez a beszélgetés nem ívelt, a török szempontból lényegében kibekkelt második világháborútól indultunk, és nagyjából a 2000-es évek első évtizedének végéig, Erdoğan hatalmának megszilárdításáig jutottunk el.
Szénási Sándornak komoly gyakorlata van a hasonló minimalista történelmi magazinok létrehozásában, csak a Klubrádióban volt már, ha jól számoljuk, két hasonló műsora az elmúlt években. Az Európa-sztori az európai politika jelentős múltbeli alakjait vizsgálta, a Panoptikum pedig a magyar múlt jeleseinek portréját igyekezett megrajzolni. Ez utóbbit méltattuk is annak 2016-os indulásakor (lásd: Viaszfigurák, Magyar Narancs, 2016. június 16.), mondván: „bizonyos, hogy igen nagy szükség van az ilyen indíttatású beszélgetésekre és a belőlük ne adj’ isten kisarjadó vitákra az egyre elszikesedő magyar eszme- és politikatörténeti pampán”. Jelentjük, a pampa szikesedése nem állt meg, sőt, ez a szik valóságos hungarikum lett mára, miközben eszme- és politikatörténeti viták, hát, nem borzolják sűrűn a hazai lakosság kedélyvilágát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
