tévéSmaci

Lajhárnaptár

  • tévésmaci
  • 2017. december 9.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché várakoztak, lassan, nehezen pergett csak az idő. Vánszorogtak a percek, ólomlábakon járt a mutató. Ültek a kocsiban, az ablaktörlő néha letörölte a bágyadtan gyülekező esőcseppeket, de ahelyett, hogy valamelyikük a gallérját felhajtva, a kalapját a szemébe húzva elszaladt volna fánkért vagy cigiért, csak ültek, és néztek ki a fejükből. Troché volt a türelmetlenebb, te Sztupa, mikor jön már? Mikor történik már meg? Hányat kell még számolni? Sztupa pedig, ahelyett, hogy leintette volna, vagy tényleg elmegy fánkért, belement, mosolygott, mint aki látja a jövőt, s kibökte: húszat. Lehet, hogy még valóban reménykedett is, húszra tényleg befut, húszra tényleg megtörténik, huszonegyre már le is lehet lépni, tovább lehet állni, új kalandok után nézni. Ne olyan gyorsan, Troché! – mondta mindgyakran a lelkesülten belehasító társának, aki erre pár másodpercig, mondjuk, 6-tól 9-ig le is lassított, hogy aztán a 10-et szinte egybemossa a 11-gyel. Ripsz-ropsz eljött így a húsz, s néztek csalódottan, valójában persze épp erre számítottak, hogy nem jön meg húszig, nem következik be húszig, de ez a sejtelem nem volt gátja a csalódott nézésnek. Végül Troché találta meg a megoldást, akkor még egyszer elszámolok húszig. De most már tényleg lassabban, s ebbe is belegyorsított persze. Amikor végzett, Sztupa csak annyit mondott: jó, akkor most én számolok. Ő is eljutott húszig. Kétszer. Onnantól ment minden, mint a karikacsapás: megint Troché jött, megint húszig, me­gint kétszer. Utána Sztupa. Amikor már valamelyest reménytelennek tetszett a várakozás, Sztupa a homlokára csapott, legyen csak tíz! Felváltva, s kétszer, jó, csak egyszer.

Pénteken (10-én) este nyolckor a Film Café levetíti A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című svéd tablót a 20. századról. Vagyis inkább gátlás- és parttalan ökörködést, benne a némileg kétségkívül aktuális spanyol polgárháborúval, az atombomba születése körüli tökölődéssel meg az öreganyám 1968-ával. Én berosálok, van olyan is, hogy Filmbox Extra HD, esetleg még a Superiort hozzátehették volna, de ez legyen a legnagyobb bajunk, s nem az, hogy kilenckor nekifognak a Női alakulat c. második világháborús brit sorozatnak. A három év­adot is megérő BBC-költemény a vidéki élet viszontagságai mellett a szépségeit is bemutatja, név szerint Nancyt, Joyce-t, Beát és Annie-t.

Szombaton este kilenckor aztán tényleg kiborul a bili, jön a Film Box Prémium, esetleg azt is hozzátehették volna, hogy Superior, s bemutatja Ray Winstone munkásságának egyik kisebbecske ékét, a Bombaüzletet, melyben nevezett Ray megmozgat egy kis plutóniumot. 22.40-kor viszont az HBO 2 elindítja minden idők legdrágább német tévésorozatát, a Babylon Berlint. Volker Kutscher nagy sikerű regénysorozatának (melyből két kötet magyarul is megjelent már) bibliai nevű rendőrnyomozója és Konrad Adenauer részvételével. A Tom Tykwer vezényletével készült, első nekifutásra 16 részes széria nagy súlyt fektet a hangulatfestésre, látjuk a korabeli Alexanderplatzot is, ott székelt a Kriminalpolizei vagy mi, de akár a Potsdamer Platzon is beülhetünk Josty kávézójába, mint valami túlkoros Emil Tischbein, vagy az öreg Curt Bois. Ez kétségkívül az élvezetek fennkölt csúcsa, de még ezért sem kell tévézni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.