Meglepőnek tűnhet, de az csak a kisebbik baj, hogy párhuzamos valóságban és persze összeesküvés-elméletek szövevényében élnek. Ott, ahol Európában keresztényüldözés van, és ahol komolyan elmondható és inzertre kiírható, hogy listázzák, aki a #metoo ellen beszél. „Ez valami lejáratás vagy listázás?” – szól a kérdés a Marton-üggyel kapcsolatban, majd megfejtési javaslatként előkerül a blőd felvetés: az egésszel „a Vígszínház megszerzése a cél”, illetve „a Krétakörnek mostanában nem ment jól”. (És egyáltalán, miért most? Vagy, ahogy ezt a kérdést rögtön latinra is átfordítják: cui prodest?)
A konspirációs alapvetésű világértelmezés terén persze magától értetődően a Soros-téma jelenti a meghaladhatatlan csúcspontot. Ő a „szürke jedi”, az „amerikai spekuláns”, akivel kapcsolatban nyugodt szívvel, de alkalmasint roppant nyugtalan elmével megállapítható, miszerint: „az ő hite az nem igazi hit, az maximum, én azt tudom elképzelni, hogy ilyen multilevel-marketing szisztéma szerinti hit”. Igaz, az eszmesúrlódás résztvevői már-már imponáló tárgyilagossággal elismerik, hogy „Soros nem maga a megtestesült ördög”. (Viszont önmagát istennek képzeli…) No és persze Soros az, akiről a politikai hobbista és egyesületi lemezlovas-elnök futólag még azt is kijelentheti: „vannak gyermekkori sérelmei (!) a nemzetállamokkal szemben”. Lásd még: holokauszt.
És ezzel már meg is közelítettük a vélelmezett nagyobbik bajt: Jeszenszkyék vigasztalanul ordenáré stílusát, amely jobboldali mértékadók, a hagyományos szerepek és értékek mellett nyomatékkal hitet tévő konzervatívok esetén bizony mindig kínosabb, mint ha gyökértelen libsik viselnék magukat hajszálra ugyanígy. Mert hát a világ már csak ilyen igazságtalanul van berendezve. A Bibliát meg Szent István király intelmeit teli szájjal emlegetni, és ugyanakkor vadidegen közszereplők emberi méltóságát legázolni: az túl megy mindenen, ráadásul még viszolyogtató és hiteltelenítő önellentmondás is.
E téren amúgy a múlt héten okvetlenül Varga-Bíró Tamás publicista vitte el a pálmát, aki egészen tenyérbe mászó módon szólt hozzá mindahány témához, ám önnön merülési rekordját mégiscsak Sárosdi Lillával és a zaklatási témával kapcsolatban állította fel. „Magyarország első számú sífutóbajnoka” – említette például a színésznőt rém szellemesen, a színházra most újszülöttként rácsodálkozó tömegek körében közkézen forgó Lúzer-darabrészlet egy pontjára utalva. „Hát láttam a Sárosdi művésznőt meztelenül […] mért pont őt?” – ez a büszkén szexistának vallott, jóllehet inkább csak szimplán prosztó benyögés is el tudta hagyni a szépségversenyen amúgy vajmi kevés eséllyel induló sajtómunkás cserepes ajkát. De még a stúdióban mellette helyet foglaló újságírónő, Jurák Kata is folytatólagosan megkapta Varga-Bírótól az elsőre sem túl eredeti megjegyzést, mely szerint: „Amíg a Kata beszélt, végig a szemeibe néztem.” „A jegyzőkönyv kedvéért” mondta ezt, egy úgynevezett „intellektuális párbeszéd” kellős közepén.
Echo Tv, november 2.
