Tévé

A jegyzőkönyv kedvéért

Civil kör

Interaktív

A civilekkel csak a baj van, a civilek mind álcivilek – ilyen és ehhez hasonló röhejes lózungokat gyakran hallunk, a többi közt Mészáros Lőrinc tévéjéből is, ám ha belebotlunk az Echo Tv Civil kör című műsorába, akár még meggondolatlanul rá is bólinthatunk e roppant kétes állításokra. Merthogy ott ül a stúdióban a műsorvezető, Velkovics Vilmos vendégeként két jobbos sajtómunkás, valamint DJ Jeszi személyében egy valóságos „politikai hobbista” – és tényleg csak a baj van velük, álcivilekkel.

Meglepőnek tűnhet, de az csak a kisebbik baj, hogy párhuzamos valóságban és persze összeesküvés-elméletek szövevényében élnek. Ott, ahol Európában keresztényüldözés van, és ahol komolyan elmondható és inzertre kiírható, hogy listázzák, aki a #metoo ellen beszél. „Ez valami lejáratás vagy listázás?” – szól a kérdés a Marton-üggyel kapcsolatban, majd megfejtési javaslatként előkerül a blőd felvetés: az egésszel „a Vígszínház megszerzése a cél”, illetve „a Krétakörnek mostanában nem ment jól”. (És egyáltalán, miért most? Vagy, ahogy ezt a kérdést rögtön latinra is átfordítják: cui prodest?)

A konspirációs alapvetésű világértelmezés terén persze magától értetődően a Soros-téma jelenti a meghaladhatatlan csúcspontot. Ő a „szürke jedi”, az „amerikai spekuláns”, akivel kapcsolatban nyugodt szívvel, de alkalmasint roppant nyugtalan elmével megállapítható, miszerint: „az ő hite az nem igazi hit, az maximum, én azt tudom elképzelni, hogy ilyen multilevel-marketing szisztéma szerinti hit”. Igaz, az eszmesúrlódás résztvevői már-már imponáló tárgyilagossággal elismerik, hogy „Soros nem maga a megtestesült ördög”. (Viszont önmagát istennek képzeli…) No és persze Soros az, akiről a politikai hobbista és egyesületi lemezlovas-elnök futólag még azt is kijelentheti: „vannak gyermekkori sérelmei (!) a nemzetállamokkal szemben”. Lásd még: holokauszt.

És ezzel már meg is közelítettük a vélelmezett nagyobbik bajt: Jeszenszkyék vigasztalanul ordenáré stílusát, amely jobboldali mérték­adók, a hagyományos szerepek és értékek mellett nyomatékkal hitet tévő konzervatívok esetén bizony mindig kínosabb, mint ha gyökértelen libsik viselnék magukat hajszálra ugyanígy. Mert hát a világ már csak ilyen igazságtalanul van berendezve. A Bibliát meg Szent István király intelmeit teli szájjal emlegetni, és ugyanakkor vadidegen közszereplők emberi méltóságát legázolni: az túl megy mindenen, ráadásul még viszolyogtató és hiteltelenítő önellentmondás is.

E téren amúgy a múlt héten okvetlenül Varga-Bíró Tamás publicista vitte el a pálmát, aki egészen tenyérbe mászó módon szólt hozzá mindahány témához, ám önnön merülési rekordját mégiscsak Sárosdi Lillával és a zaklatási témával kapcsolatban állította fel. „Magyarország első számú sífutóbajnoka” – említette például a színésznőt rém szellemesen, a színházra most újszülöttként rácsodálkozó tömegek körében közkézen forgó Lúzer-darabrészlet egy pontjára utalva. „Hát láttam a Sárosdi művésznőt meztelenül […] mért pont őt?” – ez a büszkén szexistának vallott, jóllehet inkább csak szimplán prosztó benyögés is el tudta hagyni a szépségversenyen amúgy vajmi kevés eséllyel induló sajtómunkás cserepes ajkát. De még a stúdióban mellette helyet foglaló újság­írónő, Jurák Kata is folytatólagosan megkapta Varga-Bírótól az elsőre sem túl eredeti megjegyzést, mely szerint: „Amíg a Kata beszélt, végig a szemeibe néztem.” „A jegyzőkönyv kedvéért” mondta ezt, egy úgynevezett „intellektuális párbeszéd” kellős közepén.

Echo Tv, november 2.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.