Lakva ismerni meg - Star Academy

Interaktív

Az élet rövid, a „beköltöző show” hosszú – a műsorújságra pillantva könnyen ez a mélabús gondolat fészkelhette be magát a borongásra hajlamos tévénéző lelkébe, a Tv2 realitybe oltott zenés tehetségkutatójának első, majd háromórás időtartamúnak jelzett adása előtt. A Star Academy által keltett nulladik benyomás természetesen inkább csak egy általános műfaji sajátosság leolvasása, hiszen jóformán ha Richard Wagner, Tarr Béla és Peter Jackson bánik oly bőkezűen az idővel, mint akármelyik ki- és beszavazóshow meg végtelenített tehetségkutató-döntősorozat megrendelője és műsorrendbe állítója. Persze az sem a Star Academy egyedi jellegzetessége, hogy az adás valójában még a jelzettnél is korábban kezdődött múlt szombat este: a híradó utolsó szakaszában, a két műsorvezető, Ördög Nóra és Majka bejelentkezésével, a láthatatlan stúdióközönség folyamatos sikoltozásának kíséretében, a műsor állandó jelenlétét ígérve az elkövetkező napokra-hetekre-hónapokra.

false

A voltaképpeni Star Academy azután a daloló zsűritagokkal indul, s ebben van valami bizalomgerjesztő, mert itt most kivétel nélkül olyan emberek ülnek a dalosok sorsáról döntő zsűriben (s válnak majd rögvest mentorokká), akik maguk is tudnak énekelni. Ez még annak tudatosítása mellett is üdítő jelenség, hogy amúgy csupa sokszorosan kipróbált és részben unalomig kiismert tehetségkutatós-zsűris veterán gyűlt össze az asztal mögött: Keresztes Ildikó, Pásztor Anna, Vastag Csaba és a világkarrier örökös várományosa, Király Viktor. Ők rendben el is játsszák a szerepeiket, s különösen Pásztor Anna olykor még arra is kész, hogy érdemi és eredeti, azaz jó előre nem borítékolható véleményeket fogalmazzon meg.

A tűzriasztó vijjogásától, Vastag orrméretének sűrű emlegetésétől és hangosítási bakik sorától kísért első beköltözőshow (melyet másnap egy ugyanilyen adáskolosszus követett) mindenesetre felvonultatott néhány kellemes, valamint másfél izgalmas hangot is. Viszont a műsorkészítők a személyiségek helyett láthatóan inkább figurákat, s ami még rosszabb: sztorikat kerestek, méghozzá lázasan. Így válhatott aztán heveny dramatizálás tárgyává a 18 éves lány, aki olyannyira híján van az önbizalomnak, hogy „eddig még sohasem mert tehetségkutatóra jelentkezni”. Így lett a mostani szereplés „talpraállás” a hat éve azonos dallal jelentkező és akkor kiejtett fiatalember számára. S mindenekelőtt így kerülhetett elénk a szemérmetlenül hamis jelenet a szakítás utáni „lakhatási problémája” közepette meginterjúvolt, cuccaival az utcán szomorkodó énekesnőről.

A szenvedélyes túlspilázás persze érthető, elvégre a dalospalántákat az akadémiának elkeresztelt stúdióbelsőbe beköltöztető műsor rögtön a kezdetektől a Való Világgal fut versenyt. Innen nézve nem is csupán méretes otrombaságnak, de legalább ennyire szándékolt nézőkecsegtetésnek is tekinthető, hogy a versengő lányokkal kapcsolatban többször is említették ebben a legelső adásban a megcsiszolás (pl. „bent nehogy megcsiszoljanak!”) gusztusos fordulatát. S mivel a Tv2 napi rendszerességgel és bőven tudósít majd a bekamerázott tömegszállásról, akár még szó szerinti értelművé is válhat a kivárás megszokott óvatoskodó szava: meglátjuk!

Tv2, augusztus 27.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.