tévéSmaci

Lóra pattanó

  • tévésmaci
  • 2018. április 8.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché nekivágtak a végtelennek, kacagniuk kellett, milyen hülyén hangzik ez már, még a költő is azt mondja, hogy a végtelen is véges, az élet életveszélyes, még ha nem is pont ezekkel a szavakkal, de nem is másmilyenekkel. A recept amúgy pofonegyszerű volt, pont fordított utat kellett bejárni, mint meneküléskor. Tényleg tök olyan ez, mint ellábolni világtalan világig, csak az elvi útirány, mondhatjuk persze célnak is: más. Az oda nem vissza, s az el innen nem oda, hanem inkább hova. A végtelen pedig csak akkor lenne oda, ha tényleg véges lenne, mint ahogy a neves magyar költő állítja (mint tudjuk, tévesen). Így Sztupa és Troché – egyéb választásuk nem is lévén – először a falu vége felé vették az irányt, nagy marhaság is lett volna a falu közepe felé keresni a végtelent, hisz az valami nagy nyílt tér lehet, ahol elmaradnak már a házak, a fák, megszűnik az utak felfestése, s a burkolat sem annyira sima már. Sztupa és Troché nem sokat akartak teketóriázni a végtelenben, felvenni a borítékot, visszafelé ebédelni valamit az utolsó (a végtelen felől nézve első) csehóban, kimenni a végállomásra, s felszállni az első buszra, de még a falu végét sem érték el, amikor a szemük megakadt egy tűn. Szép fényes, a napsütésben ezüstösen csillogó tű volt, valaki betűzte a szénakazalba, falun (más források szerint faluhelyen) számos ilyen található, a szakirodalom objektumoknak nevezi őket, a köznyelv Lajosnak. Annál is könnyebben akadt meg rajta a szem, mert nem afféle varrótű volt, annál valamivel nagyobb, úgynevezett zsákvarró tű, ami leginkább kibaszott nagy zsákok varrására szolgálhatott. Csak összehasonlításképp jegyezzük meg: kamaszodó fehér egerek rúdugrósat játszhattak volna vele. Pontosabban velük, mert amikor kihúzták, mint két Arthur király az Excaliburt, rögtön találtak egy másikat is.

Pénteken (9-én) Federico Fellini barátocskánk szerelmetes természetének a lenyomatát, miszerint a Casanovát vetíti a felkészült Film Mánia éjjeli háromnegyed háromkor. Történelmi tény, bár kit érdekel, hogy Casanova elvtárs gyakorta mondogatta, hogy aki alszik, az nem él.

Szombaton tényleg nem tudok mást mondani, megszakítjuk adásunkat, mert piszok nagy breaking news van! A legőszintébb sajnálatunkra Andrew G. Vajna televíziója, az ún. Tv2 műsorpolitikája viszonylag ritkán teszi lehetővé a helybeni emlegetésüket, de most úgy tűnik – lefogadom, hogy a hódmezővásárhelyi sajnálatos események hatására –, kitört náluk is a forradalom. Szóval komolyan, Andy, a szivarozó Télapó este kilenckor, úgyszólván főműsoridőben levetíti a Vejedre ütök című filmet. Ez aztán a bátorság, egyenest március 15. előszele! A Cinemax2 pedig Az állampolgár című filmet adja, el se merem mondani, hogy kiről szól.

Vasárnap a napi rendes Jackie Brownt a Para­mount Channel adja le este tízkor. Una lesz 15.20-kor a Cinemaxon, amiben ugyan nem lép fel Una Chaplin, de Tobias Menzies igen, s rajta kívül is meglehetős a szereposztás.

Kedden Az ügynök (Schlöndorff-féle, elég szo-szo) halála lesz délután négykor a Cinemaxon. Az még hagyján, hogy Schlöndorff itt épp szo-szo, de Az ügynök halála meg minden kiszerelésben szo-szo. Tévézni nem szo-szo, egyenesen gáz.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.