Rádió

Plázán innen, hobbin túl

Vidékjáró magazin a Lánchíd Rádióban

Interaktív

Azt mondják a Kilátó készítői, hogy a műsor várakról, kastélyokról, megújuló értékekről és fesztiválokról fog szólni, vagyis mindarról, „amiért érdemes útra kelni hazai tájakon”.

De mondanak ők ennél vadabbat is, pontosabban írnak a műsor netes oldalán: „Van-e élet a nagyvárosokon, na és persze a plázákon túl? Mik a vidék hagyományos és új értékei?” Bár a nagyvárosok és a plázák összemosása így, csípőből, fáj kissé (és egyébként is, a vidéki plázák hová álljanak?), az minket is érdekelni szokott, hogy mi a helyzet vidéken. Eleve mi az, hogy vidék?

A Lánchíd Rádió heti belföldi utazós magazinműsora, Beregi Nagy Judit „országjárása”, talán ebből is kiderült, elég erős mondatokkal veszi körbe magát, amivel amúgy a hatásvadászaton túl nincs is különösebb baj, bár maga a műsor nem indokol ilyen drámai felvezetést. A nagyvárosokon (plázák!) túli világ felfedezése helyett inkább egy kellemes hétvégi kiruccanásra emlékeztet az egész. Nincsenek nagy tétek, beül a család a kocsiba, elmegy ide-oda, eszik ezt vagy azt, közben lazítós tempóban megnézik a helyi nevezetességeket, aztán gyorsan hazatérnek, mert mégiscsak ott a legjobb semmit sem csinálni. Ezt az érzést elég nehéz visszaadni, de a Kilátó, amikor jó formában van, épp ebben hatékony. Lehetne ezt fél órában is, pattogósabb tempóval, szigorúbb vágásokkal csinálni, de az nem ugyanaz lenne; az egyórás műsoridő megengedi a lassú építkezést, sőt, meg is kívánja, a Kilátó pedig valóban nem rohan semerre. Ami azt illeti, a mint­egy 50 percben, legyen mégoly érdekes is a téma, mint, mondjuk, az eplényi síaréna bemutatása vagy egy bejelentkezés a mohácsi busójárásról, muszáj, hogy legyenek unalmasabb részek, üresjáratok olykor, de hát miféle hétvégi kiruccanás lenne az, amiben semmi ilyesmi nincs?

A legutóbbi adás témája önmagában garantálta is a hasonló pillanatokat tulajdonképpen. A hobbi mindig borzasztóan érdekes annak, aki csinálja, és menthetetlenül
kevésbé érdekes annak, aki csak nézi. Eleve a hobbi fogalma egy egészen fantasztikus
dolog, és azon kevés jelenség közé tartozik, ami, meggyőződésünk szerint, elválasztja az embert a többi állattól. Van még egy-két ilyen, de egészen biztos, hogy a hobbi a legha­szontalanabb az összes közül. Hiszen ez a lényege; nem azért gyűjtünk bélyeget meg
söröskupakot, nem azért hímezünk faliképeket, nem azért metszegetjük a kedvenc rózsabokrunkat teliholdnál, hogy a világ folyásán javítsunk, hanem, mert mindentől függetlenül, sőt mindennel szemben is akár, épp ez esik a legjobban nekünk. A keszthelyi Garamvölgyi Gyulának például az okoz boldog­ságot, hogy egyetlen autómárkát vásárol, de abból minél többet. Egyedülálló Cadillac-múzeuma ma már 14 modellt vonultat fel a márka történetének legkülönbözőbb korszakaiból. Bár, többször is megjegyzi, az igazi 20 lenne, annyi kocsival már tényleg mindent meg tudna mutatni, amit a Caddyről érdemes tudni. Mi ehhez megnyugtatásul annyit tehetünk hozzá, hogy nekünk a 14 is már több mint elég.

Garamvölgyi egyébként nem csinál belőle titkot, hogy intenzív vonzalma a híres amerikai márkához nem nyúlik vissza nagyon régre. Gyerekként is izgatták már az autók, de hát melyik kisfiút nem, igaz, ő továbbment egy kicsit, és járműgépészmérnök lett. Ám ennek ellenére is az első hobbija a vitorlázás volt, és csak miután egy vitorlás társa megmutatta neki az amerikai kocsit, amit vezet, akkor állt össze Garamvölgyinek a kép, hogy ő is ezt akarja csinálni. És hát bele is kezdett rögtön friss nyugdíjasként. Azóta van neki 1905-ös (maga a márka is csak 1903-as!) karbidlámpás Cadillacje, a maga szédületes 20 kilo­mé­ter/órás végsebességével. De van olyan kocsija is, ami A Keresztapában szerepelt, meg olyan is, ami a Houdiniben (ahol maga Garamvölgyi játszotta a címszereplő, Adrien Brody sofőrjét). És még nyilván egy csomó hasonlóan érdekes járgány, amelyekről Garamvölgyi egyenként hol jobban, hol kevésbé kordában tartott rajongással mesél. Néha már nem is tudjuk, melyikről van szó, összemosódnak a köbcentik, extra felszerelések és egyéb technikai adatok, de egy-egy háttérsztori még így is megmarad. Az egyik legszebb pillanat, amikor Beregi Nagy műsorvezető azt mondja az egyik autó színére, hogy okker, mire Garamvölgyi rögtön javít: apollo gold. Hát, igen, a hobbi nem a pontatlankodásról szól. Ezt a műsor végére már pontosan értik a hallgatók is, és ennél több tanulság egy laza kirándulás végére nem is hiányzik.

Kilátó, Lánchíd Rádió, február 26.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.