A Kossuth honlapján ugyanakkor másik cím (Jó napot Magyarország mozaik) alatt fut a műsor neve, ami a felkonferálásban már múlt időre (Mit szólt hozzá?) módosul. Lényegtelen eltérések? Minden bizonnyal, ám a napokban újabb húszmilliárddal megkínált, immár hajszál híján százmilliárdos költségvetésű közmédia profizmusára mintha némi nem kívánt fényt vetne egy ilyen ártalmatlan (de mindenképpen amatőrséget tükröző) műsorcím-bonyodalom.
Amúgy az ötlet, hogy az egyik legelátkozottabb idősávot, a déli hosszú híradást és a (nagy visszatérő) vízállásjelentést követő, és az egy óra után beinduló vitaműsort megelőző szakaszt feltöltsék valami tartalmas, de könnyű anyaggal, védhető. (A hétvégén tovább súlyosbítja a szintén a sírból visszahozott Jó ebédhez szól a nóta is. Vissza a jövőbe, azaz előre a múltba!) Akárki is kapná meg a 12:45 és 13 óra közötti tizenöt percet, nem lenne könnyű dolga. Az Echo Tv-től igazolt Néveri Igor (igaz, akkor még Néveri Ferenc Igor volt) végül is úgy oldja meg a dolgot, hogy az előző napi másfél órás délutáni beszélgetős (saját) műsorából szemezget, pontosabban annak egyfajta zanzásított változatát adja le. A Jó napot Magyarország! (ez esetben felkiáltójel is van a címben) négytől fél hatig jár körbe egy-egy kiemelt témát szakértők és (főleg) hallgatók megszólaltatásával – utóbbira vonatkozik a „Mit szól hozzá?” kérdés, ezúttal jelen időben. A Jó napot Magyarország! egyben a napi műsorstruktúra egyik alappillére is, a Jó reggelt, Magyarország! című napindító, és a szimplán csak Az este címen futó napzáró műsor között félúton. A Mozaik – nevezzük az egyszerűség kedvéért így – tehát mindig az előző napi műsorból mazsolázgat, és egy téma korábbi, ráérősebb kibeszélését igyekszik negyed óra alatt visszaidézni. Hogy ennek van-e értelme (a kellemetlen műsorsáv kitöltésén túl), az minden bizonnyal nyitott kérdés, az viszont biztos, hogy a tömörített adásoknak van egy sajátos hangulata.
Szombat dél után tehát a péntek délutáni adás kivonatát kaptuk. A téma most a vadászat volt, egészen pontosan az, hogy a hallgatóság szerint miről szól a vadászat, van-e értelme, hasznos-e, etikus-e. A bevezető megfogalmazása szerint: „Mit gondolnak ma a vadászatról, amikor leginkább csak a szupermarketek akcióit lehet lesni?” A műsor elején a fővárosi utca emberét kérdezték az ügyben, és igencsak markáns vélemények hangoztak el. Onnan kezdve, hogy szimplán „nincs semmi értelme”, azon keresztül, hogy „az állatoknak ugyanannyi joguk van élni, mint az embereknek”, odáig tartott a skála, hogy nem sport, „inkább gyilkolás” a dolog, és persze akadt olyan is, aki a vadgazdálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet. Ehhez képest Néveri, a szót visszakapva egy Tárki által jegyzett közvélemény-kutatásra hivatkozva azt olvassa be, hogy a lakosság több mint fele úgy véli, a vadászat lényege az állományszabályozás, a hallott vélekedések és a beolvasott állítás közötti határozott különbségre nem reflektál. Lehet, hogy hosszabb volt mindez az eredeti adásban, de a Mozaikban időszűke van, így viszont a kép nemhogy tisztulna, hanem egyre zavarosabbá válik.
Néveri ugyan a műsor Facebook-oldalára beírt véleményeket is beolvassa, de azzal sem jár jobban: az ottani hangok szerint a vadászok gyilkosok, a vadászat pedig szimpla kegyetlenkedés, semmi több. Nem is meglepő talán, hogy ezután már nem bízza a véletlenre a műsorvezető, és inkább a Mandinerről idéz egy vadászatot támogató cikkből.
Mondani sem érdemes, a téma jóval bonyolultabb mindennél, és sokkal több higgadt elemzést igényelne, hogy a közvélemény negatív előítéletei és a vadászat valóban nyomasztó határátlépései között kiderüljön, hol is van az igazság. A Mozaikban azonban ilyesmire nem került sor, és az sem derült ki, hogy az előző napi hosszabb adásban végül mire jutottak a betelefonálók, ha jutottak bármire is. Mindenesetre a kérdéses negyedóra eltelt, ha már ez volt a cél.
Kossuth rádió, július 4.
