Amikor Sztupa és Troché a sasokat számolták, minden áldott nap más eredmény jött ki. Ez persze nem azért alakult így, mert a sasok történetesen nem is sasok voltak, inkább halászsólymok lehettek talán. Troché próbált is utánanézni a pedigréjüknek, de a tudományos elmélyülést azért nem vitte túlzásba. Tanulmányozta a környéket, felidézte emlékeiben a sasok küllemét, s kiókumlált valamit a Kis Madárhatározóból vagy valami efféléből. A halászsólymokat. De ezek a feltételezett halászsólymok megmaradtak aztán is sasnak, a sas nevét könnyebb kimondani, meg úgyis tök mindegy, hogy minek nevezzük e horgas csőrű hordát. Hordát? Lehettek úgy öten-hatan, talán, ha egyszer volt olyan, hogy nyolcat számoltak vagy kilencet. A megbízható átlag úgy négy volt, az is inkább télen, amikor a tavak mélyén aludt az összes ebédrevaló, s hasznos volt mindenféle mezei rágcsálók után nézni, hogy fel ne kopjon az a sasáll, már ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni. Volt ott persze folyó és egy csomó mesterséges tó, amibe telepítettek halat, szóval úgy is alakulhatott volna, hogy Sztupa és Troché a mezőn átvágva nem is számolnak sasokat, sőt, azt sem tudják meg, hogy vannak a világnak e szegletén sasok, de a tél egyfelől nagy úr, másfelől az a mező különösen hívogató lehetett, mert olykor a gémek is odatévedtek, s elidőztek rajt jókedvvel. A gémek gémek voltak tényleg, semmi olyasmi nem volt velük, mint a sasokkal, becsületes, mondhatni szürke gémek: Sztupa és Troché örömmel konstatálták ugyan a jelenlétüket, de eszük ágában sem volt számolgatni őket. Ők csak a sasokat számolták, egy sas, két sas. A sasok változó kedvvel vettek részt e programban, volt, amikor sokan jelentek meg a létszámellenőrzésen, volt, amikor kevesen. Sőt, olyan is volt, hogy kiült a villanyzsinórra a sasok vénje, és – mit tehetett volna – sasolt lefelé az útra, hogy mikor jönnek már. Szevasztok, Sztupa és Troché, velünk minden zsír, csak a többiek el vannak kicsit foglalva, úgyhogy ti is jobban teszitek, ha elhúztok a dolgotokra, de nem kell betojni, itt vagyok, láthatjátok, szeretünk titeket, mintha ez mondta volna. Vagy azt, hogy csakhogy megjöttetek, csuprok, már itt szobrozok fél órája, lassan hozzákötök a dróthoz. Vagy nem mondott semmit, hisz a sasok nem beszélnek, a halászsólymok meg különösen szótlanok, kivált ívás idején. De nem csak a dróton ültek a sasok, szerették a nagy, út menti reklámtáblák felső szélét is, vagy egyszerűen csak a fákat, s magaslesnek megtette nekik olykor még az a böhöm vastraverz vagy mi, ami a villanydrótot tartja.
Pénteken (26-án) szandálos estet tartunk, mint egykor az NDK-ban. Tízkor a Szuper TV2 (ez milyen név már, Andyturbó, vaz) a feltörekvő Schwarz következik egy nagy karddal a Conan, a barbár című művészfilmben. Megvan önöknek Badacsonyban a Conan, a borbár? A zsíros kenyeret úgy hívják benne, hogy Komám, a szürkebarát (ez szerintem redundáns, de lila hagymával adják, olcsón). A ViaSat3 viszi tovább 23.20-kor a pacskert a Gladiátorral, amit sokáig a Radiátor folytatásának hittem.
Szombaton annyi minden lesz, hogy csak a címeket sorolom fel: Aki legyőzte Al Caponét (könnyű az asszony ellen vitézkedni, próbálta volna Al Capót legyőzni, még ma se végezne vele), A tégla; Avatar (a Zivatar c. katasztrófafilm folytatása Picasso kék korszakából); Suszter, szabó, baka, kém; Öt év. Utóbbi a Kötél (r. Alfred Hitchcock) első része, de lehet, hogy túltoltam már valahol az elején.
Vasárnap is Schwarz-nap, True Lies a ViaSat3-on. Kár, hogy a Film Mánián adott Good Will Huntingban nem játszik, mert akkor az lehetne az Ovizsaru folytatása.
Kedden jönnek a kemény magyarok: Túsztörténet este tíz után az M3-on.
Szerdán Carlito útja a Universalra vezet, lehetett volna az is a címe talán, hogy Aki legyőzte Al Pacinót. Mindezt persze csak időhúzásként meséltük el, hogy felvezessük a hét egyetlen megnézésre érdemes filmjét, amit az M3 ad.
Csütörtökön éjjel jön (dobpergés): Stan és Pan az idegenlégióban! Utána mehet is a tévé a szelektívbe.
