A nyitójelenetben Lin mester (Benedict Wong) – minden irónia nélkül – Gavrilo Princip példáját idézi fel, majd orrba vág egy újnáci szőkeséget, aki épp titkos üzenetet csempészne a pad alatt egyik osztálytársának. Ez a jelenet összefoglalja a Deadly Class énképét. Rick Remender és Miles Orion Feldsott alkotók a sötét & pimasz tinisorozatos vonulatban kívánják elhelyezni művüket, a The 100, a The End of the F***ing World és hasonlók társaságában.
A cselekmény a 80-as években, egy amolyan orgyilkosokat képző Roxfortban játszódik, ahová hősünket is befogadják, aki a fáma szerint felgyújtotta a San Franciscó-i árvaházat, ahová szülei halála után elhelyezték. Marcus megfogadja, hogy meggyilkolja Ronald Reagant, akinek a mentális egészségügyi ellátórendszert visszavágó intézkedései közvetve a szülei halálát okozták. Nem kell sokat törni a fejünket, hogy rájöjjünk, a 80-as évek tinijeinek anarchista dühe rímel korunkra: Reagan populista, neokonzervatív kormányzása Trump ámokfutásának tükre.
A sorozat persze sem formájában, sem cselekményében nem fordítja ki a világot a sarkaiból: hiába a rendhagyó tanterv és a könyörtelen tanárok, vidáman érvényesülnek az amerikai gimis történetek toposzai (kasztrendszer, annak rétegein átívelő szerelem, kirekesztettség, házibulik, mélynek szánt, de lúdbőröztetően ciki álnihilista narráció). A széria a moralitással is ellentmondásos viszonyban van: hol (szavakban) elveti a létjogosultságát – hiszen mégiscsak gyilkospalántáknak szurkolunk –, hol pedig az altruizmust és az összetartást dicsőíti.
Az HBO műsorán
