tévéSmaci

Kecsegetelep

  • tévésmaci
  • 2019. április 7.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché elmentek fényképezkedni, hát, arra jól ráfáztak, pedig csak pár szaros igazolványképről volt szó. Ha egészen pontosak akarunk lenni, útlevélképekről, de már az is gyanús volt, hogy a fényképész műhelyét atelier-nek hívták. Egy atelier a Cservenka Miklós utcában, közvetlenül a Fékisz és az OKISZ Labor között – ez már csak ilyen utca volt, kis múlt a rohanó szocializmusban: maszekvilág, ahol mérték után készül minden. A fényképész a feladathoz illő körültekintéssel látott munkához, útlevélkép lesz, tizenhét-tizenhét, mondotta és a szeme sem rebbent. Sztupa viszont inkább türelmetlennek látszott, mint cinkosnak, semmi fraternizálás, haladjunk, mondták a mozdulatai, ahogy levette a nagykabátját és a kalapját, Troché meg oda sem figyelt, nézegette a falon a képeket, könyöklős, nemegyszer dohányzós, égő cigarettával beállított portrék úgymond neves művészekről, táncdalénekesek, komikusok, színészek, mind valahol az első és a második vonal határán, de inkább még a másodikban: sok hakni, néhány tévéfellépés, ilyen pacákok, volt köztük egy focista is, dresszben, de az sem javított rajta sokat a fekete-fehér technika miatt; a színezés még nem volt divat, a színes meg tán drága volt, ORWO Color vagy mi a faszom, DDR Fabrikat. Kezdjük a lengyellel, mondta a fotós, s már­is egy kétes tisztaságú stílfésűvel próbálta letámadni Sztupát, aki hirtelen hátralépett, de csak Troché látta rajta, hogy gyorsan mérlegeli, eltörje-e a támadója kezét vagy csak üsse le, de aztán Sztupa lassan felemelte mindkét kezét, és csak annyit kérdezett, leüljek? A fényképész mindezt valamiféle megilletődésnek tudta be, vagy már sok ilyet látott, mindenesetre a fésű mellett megjelent a kezében egy szemüveg is, mert a lengyelek szemüvegesek, de ezt már szinte bocsánatkérően mondta.

Pénteken (8-án) tulajdonképpen tisztességes választék lesz, a Duna tévé 22.10-kor közvetíti a földkerekség leghíresebb tűzoltóbálját (Tűz van, babám!). Az HBO pedig már 21.55-kor nekifog Danny Boyle műkincsrablós, mélyhipnózisos marhaságának, a Transznak. Mindezekkel persze csak egy baj van, ami az egész tévénézéssel, hogy csak egy újszülöttnek jelentenek újdonságot – szerencsére mindezt pont nem itt kell megbeszélni.

Vasárnap épp az HBO3 kezdi el este nyolckor az Én vagyok az éjszaka című helyes kis sorozatot, mely annyi más kis társa mellett ugyancsak a Fekete Dália-gyilkosságnak (gyilkosságsorozatnak) állít emléket, ezúttal az egyik érintett visszaemlékezései alapján. Jóval az események után vagyunk, Kalifornia a hatvanas években, Chris Pine politoxikomán koreai veteránt ad ügyesen, egyszersmind lecsúszott újság­írót, tulajdonképpen egész jó muri, olyan nézhető közepes a maga műfajában.

Szerdán, hála a nemzeti főadónak mód nyílik szembenézni Huszárik Zoltán – kétségtelenül kudarcos, ám hosszú nekifutással elvégzett – gyászmunkájával, a Csontváryval.

Csütörtökön viszont megint választani kell, ezt nevezi az irodalomtudomány keretes szerkezetnek. Az HBO este nyolckor a Johnny Cash-filmmel jön (A nyughatatlan – jó cím, mi), de nem lesz vége addig, míg új kedvencünk, az HBO3 bele nem fog Elena Ferrante igéző lektűrfolyamának briliáns adaptációjába. A Briliáns barátnőmet kilenckor kezdik, mindjárt az első két résszel. Tévézni tök avét.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.