Tévé

Richárd horkolt

Összezárva Friderikusszal

Interaktív

Aki egyszer díva volt, örökké díva marad.

Önmaga számára legalábbis föltétlenül: idősen is őrizni próbálja a rangját, kiköveteli magának a figyelmet, és személyesen akar dönteni imázsának minden apró részletéről. Deklarált őszintesége is tele van korrekciós mozzanatokkal meg sarkos fordulatokkal: csupa „soha”, csupa „mindig”, s persze csupa „én”. A revütáncosnő Medveczky Ilona ennek az életprogrammá emelt szerepnek eleven és jó egészségnek örvendő, hetven felett is mutatós illusztrációja. Megjelenése Friderikusz Sándor új, feltáró jellegű műsorkoppintásában (lásd: Pimasz úr ottalszik) ilyesformán egyszerre volt magától értetődő és eredendően problematikus.

Pedig a két embert egy teljes napra – úgymond – összezáró műsor jószerint még el sem kezdődött, amikor a kedvcsinálónak szánt összefoglaló már sietve elénkbe is adta mindazt, amit az adás végén optimális esetben magunknak kellene sommáznunk: szeretethiányos gyermekkor, rideg szülői ház, párkapcsolati defektek, magány. S valóban, mindez szép sorban elő is kerül, miután túljutunk a kínos első perceken, amelyek Medveczky és Friderikusz megismerkedésének történetét idézik, sok műkacajjal, valamint azzal a balsejtelemmel, hogy a műsor voltaképp két primadonnát zár össze egymással. A balsejtelem idővel eloszlik, ám a 24 órás lelki sztriptízzé túlspilázott interjú legőszintébb pillanatainak végül mégsem a Medveczky bakfiskori terhességmegszakítását vagy a hajdani tévéelnökkel, Nagy Richárddal való együttélését mesélő szakaszok bizonyulnak, hanem az a fölcsattanás, amellyel a volt Thurn und Taxis hercegné a maga alacsony nyugdíját veti a magyar állam szemére. Vagy amikor száját elhagyja a dívalét szükségképp egomán kulcsmondata: „Én el vagyok saját magammal foglalva.”

A kínosan művi közegben (talán a rég elárvult Big Brother-házban?) zajló beszélgetés során Medveczky amúgy sokat mesél Nagy Richárdról, a Papáról, akit „nem lehetett nem szeretni”, s ismétlő jelleggel a néhai kedves tán egyetlen gyengéjéről is többször hallunk: Richárd horkolt. Mint ezer korábbi interjújában, Medveczky futólag itt is vall a középkorú, köpcös-mackós alkatú férfiak iránti örök vonzalmáról (legyenek bár azok hercegek, tévéelnökök vagy MTK-intézők). S ennél a párkapcsolati témakörnél végre az alanyát szemre merészen kóstolgató Friderikusz nyilvánvalóan elsődleges célja is megvalósul: Medveczky Ilona szeme könnybe borul. Ezt aztán sietve ki is hangosítja a „hazai show-műsorok koronázatlan királya”. Az ilyesmi ugyanis egyrészt fényesen igazolja az interjú mélységét meg az interjúkészítő szakértelmét, másrészt bizonyítja az őszinteséget, amit a Hajdú Péter fősége alatt legyártott műsor szinte már gyanúsan fetisizál. Merthogy a néző ennyi őszinteség láttán jó érzéssel és meghatottan ismerheti fel a tényt, miszerint a díva is ember, a sztár is ember, a celeb is ember. Olyanok, mint mi. Reggel ők is elgémberedve ébrednek, ha egy kanapén kell éjszakázniuk, visszasírják a régi jó időket, s néha nekik is nehezükre esik megválni rég meghitt élethazugságaiktól.

TV2, május 10.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.