Tévé

Richárd horkolt

Összezárva Friderikusszal

Interaktív

Aki egyszer díva volt, örökké díva marad.

Önmaga számára legalábbis föltétlenül: idősen is őrizni próbálja a rangját, kiköveteli magának a figyelmet, és személyesen akar dönteni imázsának minden apró részletéről. Deklarált őszintesége is tele van korrekciós mozzanatokkal meg sarkos fordulatokkal: csupa „soha”, csupa „mindig”, s persze csupa „én”. A revütáncosnő Medveczky Ilona ennek az életprogrammá emelt szerepnek eleven és jó egészségnek örvendő, hetven felett is mutatós illusztrációja. Megjelenése Friderikusz Sándor új, feltáró jellegű műsorkoppintásában (lásd: Pimasz úr ottalszik) ilyesformán egyszerre volt magától értetődő és eredendően problematikus.

Pedig a két embert egy teljes napra – úgymond – összezáró műsor jószerint még el sem kezdődött, amikor a kedvcsinálónak szánt összefoglaló már sietve elénkbe is adta mindazt, amit az adás végén optimális esetben magunknak kellene sommáznunk: szeretethiányos gyermekkor, rideg szülői ház, párkapcsolati defektek, magány. S valóban, mindez szép sorban elő is kerül, miután túljutunk a kínos első perceken, amelyek Medveczky és Friderikusz megismerkedésének történetét idézik, sok műkacajjal, valamint azzal a balsejtelemmel, hogy a műsor voltaképp két primadonnát zár össze egymással. A balsejtelem idővel eloszlik, ám a 24 órás lelki sztriptízzé túlspilázott interjú legőszintébb pillanatainak végül mégsem a Medveczky bakfiskori terhességmegszakítását vagy a hajdani tévéelnökkel, Nagy Richárddal való együttélését mesélő szakaszok bizonyulnak, hanem az a fölcsattanás, amellyel a volt Thurn und Taxis hercegné a maga alacsony nyugdíját veti a magyar állam szemére. Vagy amikor száját elhagyja a dívalét szükségképp egomán kulcsmondata: „Én el vagyok saját magammal foglalva.”

A kínosan művi közegben (talán a rég elárvult Big Brother-házban?) zajló beszélgetés során Medveczky amúgy sokat mesél Nagy Richárdról, a Papáról, akit „nem lehetett nem szeretni”, s ismétlő jelleggel a néhai kedves tán egyetlen gyengéjéről is többször hallunk: Richárd horkolt. Mint ezer korábbi interjújában, Medveczky futólag itt is vall a középkorú, köpcös-mackós alkatú férfiak iránti örök vonzalmáról (legyenek bár azok hercegek, tévéelnökök vagy MTK-intézők). S ennél a párkapcsolati témakörnél végre az alanyát szemre merészen kóstolgató Friderikusz nyilvánvalóan elsődleges célja is megvalósul: Medveczky Ilona szeme könnybe borul. Ezt aztán sietve ki is hangosítja a „hazai show-műsorok koronázatlan királya”. Az ilyesmi ugyanis egyrészt fényesen igazolja az interjú mélységét meg az interjúkészítő szakértelmét, másrészt bizonyítja az őszinteséget, amit a Hajdú Péter fősége alatt legyártott műsor szinte már gyanúsan fetisizál. Merthogy a néző ennyi őszinteség láttán jó érzéssel és meghatottan ismerheti fel a tényt, miszerint a díva is ember, a sztár is ember, a celeb is ember. Olyanok, mint mi. Reggel ők is elgémberedve ébrednek, ha egy kanapén kell éjszakázniuk, visszasírják a régi jó időket, s néha nekik is nehezükre esik megválni rég meghitt élethazugságaiktól.

TV2, május 10.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.