Amikor Sztupa és Troché elmentek világgá, Sztupa hozott egy szamarat. Felültek rá annak rendje és módja szerint, de a szamár nem indult. Sztupa leszállt, Troché pedig a klasszikus módszerhez folyamodott, öregapja horgászbotjára felerősített egy szép sárgarépát, s belógatta a fülesnek. A szamár erre sem indult el, de kétségkívül látszott a pofáján valami gyönyörködésnek értelmezhető grimasz, ahogy a lógó répát szemlélte. Sztupa nekivágott gyalog, na, erre a füles is mozdult végre, mintha nem is csacsi lenne őkelme, hanem kutya. Egy hű eb. Mentek, mendegéltek, Troché zötykölődve a hátasán, mint valami 20. század közepéről szalajtott Sancho Panza, kacagott nagyokat, suhogtatta a pecabotját, vígan volt. Sztupa a szamár mellett csendesen ballagott. Jaj, feltöri ám az alfelemet ez az oktalan állat, mondta egyszer csak Troché, s így folytatta: cseréljünk, egykomám, jobb lesz nekem gyalogolni, neked meg üdögelni fenn a szamár magasán. Így is tettek, Troché lehuppant, Sztupa felpattant, s mentek tovább. Már vagy félnapnyi járóföldet is megtettek, amikor bizony mindketten eléheztek, Sztupa körülpillantott a széles mezőn, s megállapította, hogy azon bizony semmi ehetségeset nem látni, a legokosabb lenne tán egyből megenni azt a szép sárgarépát. Amúgy is fáradt már rendesen elfele a karja a bot tartásában. Egyből két gonddal kevesebb, lesz valami a hasukban, s a tehertől is megszabadul. Igen ám, vetett ellen Troché, de mit szól ehhez majd a szamarunk, hátha megsértődik, s megint nem akar majd jönni. Sztupa ezen komolyan elgondolkodott, de Troché gyorsan rándított egyet a vállán, sebaj, ha nem mozdul, kénytelenek leszünk őt is megenni. Sztupának tetszett az ötlet, de még a szamár is felröhögött – vagy ezen, vagy máson. Mindenesetre a répához jóízűen hozzáláttak. Az meg szép is volt, jóízű is volt, csak hát kevéske. De ahhoz mégis elég volt, hogy jól megszomjazzanak rá. Troché szerencsére meglátott egy házat, csárda lesz az, ha nem éppen délibáb, szólott. Egyikük sem ült fel a szamárra, volt tán valami lelkiismeret-furdalásuk, hogy csupán a répa zöldjét adták neki, hát gyalog indultak a vélelmezett csárdának. Az meg egyre közeledett feléjük, s egyre valóságosabbnak látszott, olyannyira, hogy a szegény szamarat ki is kötötték elé. Ha bemegyünk, adunk neki nevet, Sztupa, az mégsem járja, hogy járja velünk az utat, s mi csak szamárnak szólítjuk, és bementek.
Pénteken (18-án) az Ismerős Arcok helyett mi, rendszeridegen tényezők az Idegen arcokkal ünnepelünk. Nagy coolság a mű, ugyanis a végtelenül hülye marslakók arra jutnak, hogy a bolygónkat úgy lesz a legkönnyebb leigázni, ha betámadják Brixtont. Arra persze nem számítanak a marhái, hogy a Jodie Whittakerrel szövetségben fellépő kiskamasz feka utcakölykök keresztbe tesznek törekvéseiknek. A filmtörténeti jelentőségű (igen, az, mert csak Orson Welles Világok harca című rádiójátékával mérhető, amit bezzeg nem ad a tévé) mű érthető okokból a Coolon lesz, 23.20-kor. Kilenckor benézett az AMC-re Cillian Murphy és Mark Strong is, Erős Pista öccse. A Napfény c. filmben léptek fel.
Szombaton Üdv a mocsokban! Hol adják? Ki találja ki? A Tv2-n! Mondja valaki, hogy Andrew G. Vajnába nem szorult némi önirónia. Áh, én csak nézegettem azt a rohadt Bentleyt, de hát egy Kintleyre se fussa igazából. Délután volt a Film+-on Marslakó a mostohám – csak úgy mondom, hogy nehogy megsértődjenek, mert tegnap lemarháztam őket.
Vasárnap tovább húzódik a heti veres fonál, ezúttal Erőss Pál bátyja, Mark Strong lép fel a kitűnő Douglas Henshall oldalán a Coolon hét előtt A sasban. Fél tíz után lesz az RTL Klubon A sárkány csókja is, speciel Bridget Fondával, akinek innen is a csókjainkat küldjük, nem feledve, hogy a sas nem fog sárkányokat. Annál is kevésbé, mert A sast Skóciában és Budapesten forgatták, s tele van magyar színészekkel. Aki nem szereti Steven Kinget, az vessen magára, s este tízkor rá is fázik az AMC, mert jön a Csontzsák, az igéző Annabeth Gishsel. Gishsel overcome. Fuck tv! Ruszkik haza!
