magyarnarancs.hu: A DAAD-ösztöndjíat zenei kategóriában olyan magyar szerzők kapták meg, mint például Peskó Zoltán, Ligeti György, Kurtág György. Mivel jár ez az elismerés?
Sőrés Zsolt: Az ösztöndíj nem a legjobb szó rá, bár egy évig tényleg olyan összeget kapsz, amennyiből fenn tudod tartani magad Berlinben. Úgy mondanám, hogy ez inkább egy, a művészeti tevékenységet elismerő díj. Én nyolcadik magyarként nyertem el, előttem Jeney Zoltán kapta meg 1988-ban. Persze a világ minden tájáról jönnek jó nevű művészek, többek közt John Cage is megkapta ezt a díjat 1972-ben. A díj részeként egy nagy lakosztályt kaptam Kreuzbergben, Berlin egyik legszebb utcájában, ahol házi koncerteket is tudtam rendezni.
magyarnarancs.hu: Ez az a lakás, ahol Petri György is élt?
SZS: Igen, 1986-ban a DAAD irodalmi ösztöndíjasaként. Ott lakott tőlem nem messze a híres izlandi zeneszerző, Jóhann Jóhansson és közel volt David Bowie egykori stúdiója is. A legjobb ebben a díjban persze az, hogy egy évig azt csinálhatsz, amit akarsz, miközben ajánlanak neked érdekes kihívásokat jelentő lehetőségeket is, így olyan helyeken tudod megmutatni magad, ahová amúgy nagyon nehéz lenne eljutni. És az ösztöndíjasok egy része Berlinben marad.
magyarnarancs.hu: Beleszeretnek a városba?
SZS: Nagy flash lehet annak, aki először jár ott, de én nem így jöttem, előtte is sok kapcsolatom volt a berlini szcénával. A pályázatomban is kiemeltem, hogy a projekjeimnek Magyarországon nincs piacuk. Sajnos már nem tudtam megélni ebből, a komolyabb experimentális zenei, zajzenei fesztiválok is eltűntek. Berlinben a zenész barátaim nagyon sokat segítettek abban, hogy ott maradjak. Ha teljesen ismeretlenül mentem volna ki, ez nehéz lett volna. Különösen így, ötven fölött.
magyarnarancs.hu: Az ösztöndíj után egy lemezt is megjelentettél.
SZS: Ez valójában egy tripla album, amely a Nemo Point Soundmap for Terrestrial Melanoheliophobics című dupla CD-ből, és az Astro-Noetic Chiasm χ című művemet tartalmazó LP-ből álló trilógia. Ahad’s Flux Worlds az összefoglaló címe, és szónikus dokumentuma annak a spirituális értelemben vett utazásnak, annak a folyamatnak, ami a pályámon is nagy változást hozta, vagyis az, hogy Budapestről Berlinbe kerültem. A stúdiófelvételek még Pesten készültek a Record Low Stúdióban, Puha Szabolcsnál, Berlinben állítottam össze az anyagot, és ott véglegesítettem úgy, hogy még rákerültek ottani koncertfelvételek is. A CD-n lévő szerzeményeken a zongorától kezdve az öthúros brácsán át az egzotikus hangszerekig, sok mindenen játszom, így basszusgitáron, elektronikán is. Egy vokális illetve egy hangköltészeti mű is rákerült, amit az időközben meghalt régi barátom, a Spiritus Noister projektben évtizedekig szerzőtársam, Szkárosi Endre emlékére készült. Szeretem a végeredményt, ez lett az eddigi legkiérleltebb munkám. Az albumot a Hinge Thunder nevű kiadó Bandcamp oldalán lehet meghallgatni vagy letölteni.
magyarnarancs.hu: Mást is csinálsz a lemezeken és a lakáskoncerteken kívül?
SZS: Elsősorban koncertezem. Az LP-n egyébként az Ultraschall újzenei fesztiválra komponált művem koncertfelvétele hallható, amit 2022 januárjában a rangos Heimathafen Neukölln koncerthelyszínen vett fel a német köszsolgálati rádió, a Deutschlandfunk Kultur – az ő felvételükből készült a maszter. A rádió egy élő interjút is készített velem főműsoridőben. Clemens von Wedemeyer experimentális filmrendező Surface Composition című új filmjében zeneszerzőként vettem részt, de játszom a legendás krautrock együttessel, a Fausttal is. Olaszországban több fesztiválon is felléptünk, és hamarosan lesz egy nagyobb koncertünk Hamburgban.
magyarnarancs.hu: Az egyéves támogatási időszak után milyen lehetőségeid jöttek még?
SZS: Nemrég ért véget egy nyolchónapos zenei projekt, a QuerKlang & QuerKlang+, ami egy experimentális zenei, hangművészeti, intermediális művészeti alkotóműhely iskolásoknak. Olyan „vertikálisan” épülő projekt, amelyet a berlini Universität der Künste (Művészeti Egyetem) iniciált. Közép- és általános iskolások, illetve fogyatékkal élő gyerekek is részt vesznek benne. A cél az, hogy fél év alatt a tanulók közösen egy önálló művet hozzanak létre. A mi szerepünk az volt, hogy felkészítsük őket a különböző tematikus workshopokon és segítsük a kollektív alkotómunkájukat.
magyarnarancs.hu: Ki az a „mi”?
SZS: Experimentális zeneszerzők, improvizátorok, hangművészek, képző- és színházművészek, zenepedagógusok. Egy intenzív és rendkívül izgalmas, gazdag egyhetes program készített fel minket arra, hogyan foglalkozzunk a gyerekekkel, miközben a kreatív feladatok mindegyike a saját korlátaink átlépésére is késztetett. Idén bővült először intermediális irányba a program képzőművészekkel és kísérleti színházi vagy performansz művészek részvételével. Az volt a víziónk, hogy olyan, az egyes művészeti ágak metszetében létező hangalapú produkciók jöjjenek létre, amelyek elmehetnek a színház, a koncert, a public art irányába, de lehet egy konceptuális hangkiállítás vagy installáció is. Bármi, amit a gyerekek akarnak.
magyarnarancs.hu: Hány gyerekkel dolgoztatok együtt?
SZS: Tizenegy iskola vett részt Berlin különböző kerületeiből. A mi zenei középiskolás csoportunk meglepően ütős, anarchista szemléletű, politikus, az emberi jogokért kiálló darabot hozott létre. A jelenvalóságra és a saját gyökereikre reflektáltak. Eltérő kulturális identitásukat az anyanyelvükön keresztül maximális toleranciával kölcsön- és együtthatássá alakították. Volt közöttük török, orosz zsidó, koreai, spanyol, portugál származású, lányok és fiúk vegyesen. Egy ilyen színes összetételű osztály egyébként teljesen normális Berlinben. A művet berlini MaerzMusik fesztiválon mutattuk be, március 19-én.
magyarnarancs.hu: Nemrég írtad alá a velencei zenei biennálén való szereplésedről szóló szerződésedet. Magyarországot képviseled?
SZS: Ugyan, dehogy, arra már gondolni sem tud az ember, annyira reménytelen… A biennálé olasz kurátora találta ki, hogy legyen idén egy DAAD programos est; azok közül választottak ki hármunkat, akik az elmúlt években elnyerték a zenei-hangművészeti ösztöndíjat, rajtam kívül a palesztin elektronikus zenész Muqata’át valamint a dél-afrikai Robert Machirit lesz még jelen. Ezen a koncerten játszom először azon az öthúros, pentafón, elektroakusztikus brácsán, amelynek koncepcióját Sukandar Kartadinata szoftverfejlesztő mérnökkel és zenészbarátommal közösen dolgoztuk ki. A hangszer hamarosan elkészül, már alig várom, hogy az első teszteket elvégezhessük. Sukandar az 1969–2021 között Amszterdamban működő STEIM központ mérnöke volt, ahol az elektronikus zene és a médiaművészet új hangszereinek kutatásával és fejlesztésével foglalkoztak; hangművészek számára terveztek és gyártottak személyre szabott akusztikus rendszereket és digitális hangszereket. A biennálén szeptember 29-én fogok fellépni, MUT NAQ FO MUS (IC) című szólódarabomat már erre a hangszerre komponálom.
magyarnarancs.hu: Milyen most a hangulat a művészek közt?
SZS: A DAAD még januárban szervezett egy fórumot arról, hogy a művészek hogyan tudják távol tartani magukat a lehetséges káros politikai állásfoglalásoktól és befolyásoktól. Az Izrael-Hamász-háború azonnal két részre osztotta a művésztársadalmat is. Voltak, akik nagyon radikálisan léptek föl nagyon határozott véleménnyel – leginkább a gázai palesztinok mellett, a népirtás ellen. Még tavaly decemberben a Berlini Szenátus Kulturális Igazgatóságának tervezete szerint a kulturális költségvetésből való támogatás odaítélését attól tették volna függővé, hogy a pályázók aláírnak-e egy az antiszemitizmusról szóló záradékot, amelynek nem világos megfogalmazása teret engedhetett volna az iszlamofóbiának és a diszkriminációnak, főleg a palesztin származású művészek esetében. Végül ez a tervezet nem valósult meg. Mégis előfordult, hogy ezen az alapon lemondták egyes művészek koncertjeit.
