Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi.
– Hova tűntek az önhöz hasonló politikusok a Fideszből?
– Higgye el, vannak. A miniszterelnök is ilyen, ha az ember leül vele szembe, látja, hogy ő jó ember. Csak néha olyan érzésem van, hogy erősen szűrtek azok az információk, amik eljutnak hozzá.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
A Prada megveszi a Gianni Versace által alapított, majd a testvére által vezetett céget.
Számítások szerint 22 milliárd euró a bejelentett vámintézkedések értéke, ha kell, életbe lép a szabályozás.
Arról cikkeztünk, hogy a Fideszhez igen közel álló roma szervezeteknél kötött ki nagyjából 450 millió forint pályázati pénz.
Zelcsényi Miklós egy triatlonversenyére az Orbán fogorvosa által vezetett szövetség adott pénzt, aminek egy része aztán visszacsorgott a fogorvos köreihez.
Szerinte a Fidesznek már csak a hazugságcunami maradt, de minden magyar érdeke, hogy a kormánypárt mielőbb elbukja a választást.
A tavalyi EU-csúcs idején bár nem oda foglaltak volna, végül a Tiborcz István tulajdonában álló Dorothea Hotelben szállásolták el a finn delegációt.
A bíróság szerint Portik Tamás Gyárfás Tamás felkérésére bízta meg Jozef Rohac szlovák bérgyilkost Fenyő János meggyilkolásával, ezért mindketten felbujtónak minősülnek.
A miniszter a kormányinfón egy kérdésre kifejtette, Kollár Kinga tiszás európai parlamenti képviselőnél semmi sem utal arra, hogy Magyarország volna a hazája.
Vitályos Eszter azt kérte, küldjenek mást a kormányinfóra, de a lap szerint nem Vitályos mondhatja meg, kit küldenek.
Egy fideszes fórumon beszélt arról Rétvári Bence államtitkár, hogy mi kell ahhoz, hogy a Fidesz legyőzze Magyar Pétert.
A felmérés szerint a Tisza a teljes népességben is 6 százalékponttal előzi meg a Fideszt.
Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.
