Tévé

Tegyük rögtön idézőjelbe

Szabadság tér '89

Interaktív

A dosszié a mennyekből lehull, a díszzsebkendő megigazítva, a bal kéz lazán zsebre dugva - és indulhat máris Rákay Philip múltfeltáró talk show-ja, amely egy kerek éven át heti rendszerességgel fogja magyarázni a ridegen tartott stúdióközönségnek és nekünk a képernyők előtt, hogy mi is történt 25 évvel ezelőtt, 1989 oly mozgalmas esztendejében.

Nem kérdés, igazán ránk fért már ez a felvilágosító munka, habár aligha az "öntsünk tiszta vizet a fejekbe" metódusával, mely metódus forszírozása láthatóan egyáltalán nem idegen az új műsor - nyilván gondosan castingolt - arcától. "Tudatos volt ez a pusztítás?" - teszi fel például a kérdést Rákay az abortuszliberalizáció voltaképpen mindmáig érvényben lévő, azonban a Kádár-korszakra vonatkoztatva kvázi népirtásként értelmezett gyakorlatáról: "Direkt hagyták?", hangolja a megfelelő válaszra az amúgy is készséges szakértőt. Hát persze, hogy persze, hogy persze. S miközben - a van rajta sapka/nincs rajta sapka szellemében - futólag az éppen ellentétes gyakorlatú Ratkó-korszak is megkapja a magáét, mi elmerenghetünk a történelmi ismeretterjesztésnek jóformán az esélyét is felszámoló utókori arrogancián, amely lépten-nyomon ítélkezni akar.

Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet! - vetnénk közbe legszívesebben mindjárt az elején, amikor úgymond 1989 januárjának eseményeit ismerteti meg velünk az egyébként hangulatos-ügyes animációt agyontódító Reviczky Gábor hangja. "Élni nincs idő, meghalni nincs miből" - szól például a maró gúnyban megpácolt narráció, hátha talán magunktól nem tudnánk értelmezni az 1989-et indító drasztikus áremelések tényét, hogy azután néhány mondattal odébb már "az állampárt vezetésének legrafináltabbjairól" halljunk. S utóbb is egyre csak ezt a roppant előzékeny sulykolást kapjuk végig az elsőre túlságosan sok témába belekapó adás folyamán: az Aczél György által ravaszul szított népi-urbánus ellentétről, a bűnös népesedéspolitikáról, az átkos három T-ről, egy állítólag Kádárék ellenállásán elbukott, tervezett Reagan-vizitről, no meg az ország megátalkodott eladósításáról. Amit mindezen változatos témákról az innen-onnan (leginkább azért onnan) meginvitált szakértők elmondanak, azt persze ugyancsak jócskán meg lehetne rostálni, ám ez jószerint fölösleges is, ha egyszer Rákay Philipet a Magyarországnak hitelező nyugati bankok magatartása például újra csak egy suta, ámde annál öntudatosabb és irányzatosabb állásfoglalásra sarkallja, ekképp szólván: "Ez kicsit nekem teljesen olyan..." De bizony olyan ám! Kicsit és teljesen. S közben ráadásul a felnőtt néző is épp valami ilyesmit érez: ez kicsit teljesen olyan, mintha kiskorúnak tekintenének, akárcsak egykor régen.

"Azt az úgynevezett jólétet - tegyük ezt rögtön idézőjelbe" - siet a műsorvezető és gyakorló vezérigazgató-helyettes egy gyors közbevetéssel elejét venni a kádári nosztalgiák feléledésének. Mintha ugyan nem épp e nosztalgiákra alapozva indított volna frissiben egy komplett retrocsatornát a vezetése alatt álló intézmény!

m1, január 8.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.