Nem kérdés, igazán ránk fért már ez a felvilágosító munka, habár aligha az "öntsünk tiszta vizet a fejekbe" metódusával, mely metódus forszírozása láthatóan egyáltalán nem idegen az új műsor - nyilván gondosan castingolt - arcától. "Tudatos volt ez a pusztítás?" - teszi fel például a kérdést Rákay az abortuszliberalizáció voltaképpen mindmáig érvényben lévő, azonban a Kádár-korszakra vonatkoztatva kvázi népirtásként értelmezett gyakorlatáról: "Direkt hagyták?", hangolja a megfelelő válaszra az amúgy is készséges szakértőt. Hát persze, hogy persze, hogy persze. S miközben - a van rajta sapka/nincs rajta sapka szellemében - futólag az éppen ellentétes gyakorlatú Ratkó-korszak is megkapja a magáét, mi elmerenghetünk a történelmi ismeretterjesztésnek jóformán az esélyét is felszámoló utókori arrogancián, amely lépten-nyomon ítélkezni akar.
Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet! - vetnénk közbe legszívesebben mindjárt az elején, amikor úgymond 1989 januárjának eseményeit ismerteti meg velünk az egyébként hangulatos-ügyes animációt agyontódító Reviczky Gábor hangja. "Élni nincs idő, meghalni nincs miből" - szól például a maró gúnyban megpácolt narráció, hátha talán magunktól nem tudnánk értelmezni az 1989-et indító drasztikus áremelések tényét, hogy azután néhány mondattal odébb már "az állampárt vezetésének legrafináltabbjairól" halljunk. S utóbb is egyre csak ezt a roppant előzékeny sulykolást kapjuk végig az elsőre túlságosan sok témába belekapó adás folyamán: az Aczél György által ravaszul szított népi-urbánus ellentétről, a bűnös népesedéspolitikáról, az átkos három T-ről, egy állítólag Kádárék ellenállásán elbukott, tervezett Reagan-vizitről, no meg az ország megátalkodott eladósításáról. Amit mindezen változatos témákról az innen-onnan (leginkább azért onnan) meginvitált szakértők elmondanak, azt persze ugyancsak jócskán meg lehetne rostálni, ám ez jószerint fölösleges is, ha egyszer Rákay Philipet a Magyarországnak hitelező nyugati bankok magatartása például újra csak egy suta, ámde annál öntudatosabb és irányzatosabb állásfoglalásra sarkallja, ekképp szólván: "Ez kicsit nekem teljesen olyan..." De bizony olyan ám! Kicsit és teljesen. S közben ráadásul a felnőtt néző is épp valami ilyesmit érez: ez kicsit teljesen olyan, mintha kiskorúnak tekintenének, akárcsak egykor régen.
"Azt az úgynevezett jólétet - tegyük ezt rögtön idézőjelbe" - siet a műsorvezető és gyakorló vezérigazgató-helyettes egy gyors közbevetéssel elejét venni a kádári nosztalgiák feléledésének. Mintha ugyan nem épp e nosztalgiákra alapozva indított volna frissiben egy komplett retrocsatornát a vezetése alatt álló intézmény!
m1, január 8.
