Tévétorrent

The Royals

  • Szabó Ádám
  • 2015. június 7.

Interaktív

Nemrégiben szellőztette meg az erre fogékony brit sajtó, hogy a királynő nem szimpatizál Kate Middleton családjával. S ki tudná felejteni Harry herceg szennylapokban lábjegyzetelt ifjúkorát? Hiszik vagy sem, valaki fogta ezeket a bulvárhíreket és a light-szappanok, illetve a tinidrámák plotline-sémái mentén sorozatot kreált belőlük – természetesen csak egy elképzelt királyi családdal a középpontban.

Mindebben a brit néplelket néhány csésze tea és a süti, illetve a Buckingham-palotára felszúrt brit zászló képviseli. Miért is várnánk mást a sorozatot útjára indító amerikai E! csatornától – ők szabadították a világra a Kardashian családot. Máris a szexnél tartunk, azt pedig az ifjú hercegek és hercegnők is kedvvel művelik – valami ilyesmi lehet a széria tanulsága. De hogy az élet ott sem fenékig yorkshire pudding, arról szülő-gyermek konfliktusok és kamaszos kitörési kísérletek sora árulkodik. A gátlástalan királynő szerepében Elizabeth Hurley, aki ezt a szerepet lassan egy évtizede képtelen levetni, de amíg a figura ilyen huncut mosolyt és makulátlanul feszülő dresszeket kíván, ő jól van. Hasonlót hozott a Gossip girl ­című, nálunk Pletykafészek néven futott sorozatban is, aminek cél­közönsége tökéletesen egybevág a The Royalséval. Mindig lesznek ugyanis szériák, amik úgy tesznek, mintha fellebbentenék a fátylat az elérhetetlen gazdagság és előkelőség romlottságáról. Lám, pezsgővel tölti meg a füves vízipipáját, de úgy évődik az anyjával és úgy sír szerelmi bánatában, mint a szomszéd kettővel mellettünk. Mindennek pedig maga a monarchia a tétje.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.