A honlapja szerint 2002 óta működő debreceni Friss Rádió a "minőségi közszolgálati rádiózás" érdekében összpontosítja energiáit, amit csak üdvözölni tudunk, hiszen az igényes tájékoztatásból és szórakoztató ismeretterjesztésből egyfelől soha nem elég, másfelől meg egyre kevesebb regionális csatorna tűzi ezt a nemes vállalást zászlajára. A pénzhiány, az országos csatornák dominanciája, illetve a helyi televízióknak a rádiót lelépő népszerűsége nem teremt hálás közeget a vidéki adók számára. Mindezekkel együtt is úgy tűnik azonban, hogy a regionalitás előnyei, a képernyőtől való függetlenség és az internet nyújtotta újabb lehetőségek termékenyen és eredményesen kiegészíthetik egymást. A Friss Rádió stábja is valami hasonlóval próbálkozik, hiszen bár a tényleges sugárzás csak harminc kilométeres kört fed le, az interneten keresztül mégis az ország bármely pontjáról kényelmesen hallgatható a csatorna, amely olyan ötletes megoldásokkal is él, mint a - gondolom elsősorban kezdő - zenekarokat megcélzó dalfeltöltési opció. Büszkén hirdeti is a rádió: nála szól a legtöbb magyar zene (igaz, mintha ezt másutt is hallottuk volna már). A magazinműsorok közül pedig jó néhány a Debreceni Egyetem tudományos és diákéletéhez kapcsolódik, amitől egyrészt valamiképp nyitottabb, nagyvilágibb lesz az arculata, másrészt mégiscsak lokálpatrióta, hiszen a helyi eredmények kerülnek előtérbe.
Ez igaz a Dekoltázsra is. (Vajon mi vihette rá a három műsorkészítő hölgyet, hogy éppen ezen a, hogy is mondjuk, kevéssé emancipált címen engedjék szabadjára programjukat hétről hétre?) Mi is lehetne szebb megvalósulása a mikroközösség és a makrotársadalmi szféra gyümölcsöző összetalálkozásának, mint egy cívis lány világra szóló sikere? Nem sok minden, ugye, természetes tehát, hogy a nemrégiben Miss World Hungary címet nyert Rákosi Annamária egész komoly adásidőt kapott. A Dekoltázs műsorleírása azt ígéri, hogy csupa olyasmiről esik benne szó, "ami egy mai valódi nőt érdekel", vagyis "stílus, divat, egészség, életmód, család, társadalmi kérdések, kultúra". (Ezek szerint a régi nőket nem ezek a dolgok érdekelték, illetve akit nem ezek érdekelnek, nem valódi nő - ami azt is jelenti, hogy vannak valódi és hamis nők, de ebbe inkább most ne mélyedjünk bele.) Rákosi Annamária nyilvánvalóan valódi nő, éppen ezt értékelte benne a zsűri. Szépségkirálynőnk ugyanakkor nemcsak szép, de okos is, ahogy ez a túlbonyolítottnak semmiképp nem mondható műsorvezetői kommentárokból és kérdésekből is kiviláglott. A Debreceni Egyetemen molekuláris biológiát hallgató újdonsült királynő meglehetősen sokat is beszélt a szellemi tevékenységekről, például "agyban" döntötte el, hogy felkészül a megmérettetésre, illetve a verseny előtti tíznapos táborban a lélekkozmetikai foglalkozásokon "agyban" mondogatta, hogy "rám kerül a korona, rám kerül a korona" - és valóban rá is került. Mindazonáltal a siker árnyoldalait sem rejtette véka alá Rákosi; jelentős műsorvezetői meglepetést váltott ki, amikor bevallotta, hogy nem elégedett hiánytalanul önmagával, sőt azt is elmondta, hogy ezzel nincs is egyedül a mezőnyben. Egy alkalommal, meséli, a felkészülési tábort meglátogató plasztikai sebész kérdésére, hogy ki van kibékülve a testével, egy lány se tette fel a kezét. Persze elképzelhető, hogy ez csak a híres magyar szerénység miatt van, mindenesetre figyelemre méltó jelenetnek tűnik látatlanban is. Kár, hogy a Dekoltázs műsorvezetői a történet szociális és pszichológiai vetületeit sem találták méltónak további szófecsérlésre. Inkább a királynő testsúlya felől kezdtek érdeklődni, aki örvendetes fogyatkozásról adott számot. Ez nyilván lényegesebb minden egyébnél, nem is csoda hát, hogy ebben a szellemben búcsúztak el végül a házigazdák riportalanyuktól: "Hát akkor őrizd meg ezt a tökéletes formádat, sőt, tökéletesedj tovább!" Ennél szebbet mi sem tudunk olvasóinknak kívánni.
Friss Rádió, július 7.
